Tizenötödik fejezet

 zene

Reggel előbb ébredtem, mint ahogy szoktam, hiszen ma van a Halloween buli. Egész éjszaka csak erre tudtam gondolni, hiszen ez lesz az első Szent Lőrinczes Halloween bulim. Tegnap este megbeszéltük a többiekkel, hogy ki minek öltözik be. Tomi Hulknak, Bálint pedig nagy büszkén jelentette be, hogy  szobalánynak(?). Zoé mindenképpen vámpír akart lenni, ezért az ebay-ről már megrendelte magának a fogakat, amik kora reggel meg is érkeztek. Balázsról nem tudok semmit és Marciról se. Dani smeagolnak fog, Atis pedig birodalmi lépegető lesz, kíváncsi vagyok, hogy ezt hogyan oldják meg. Linda hercegnő lesz, nála ez már 10 éve tart elmondása szerint, Lola pedig Batman lesz, persze Tomi el is ütötte azt a poént, hogy "hány éves vagy Batman, 40 vagy 70?" Én pedig olyannyira nem tudtam, hogy minek öltözzek be, hogy elfogadtam Zoé által felajánlott jelmezét, vagyis hogy az apukája szerez nekem orvosi kellékeket, így doktornő leszek.
Összekaptam magamat, majd siettem, hiszen Zoé már a kapuba várt rám. Az már más kérdés, hogy a fején egy hatalmas kalappal.
- Az minek? -néztem rá nevetve.
- Divat -mondta rezzenéstelen arccal, majd elindult.
- Hát jó -vontam vállat. Csendben sétáltunk egymás mellett, ami nem volt ránk jellemző. - Minden rendben? -kérdeztem meg a biztonság kedvéért, hiszen éreztem rajta, hogy nem stimmel valami.
- Igen, persze -bólintott, majd bedugta a fülébe a fülhallgatót. Sóhajtva követtem, és csak remélni mertem, hogy nincs nagy baj.
A sulihoz érve Zoé felment a terembe, a lányokkal én azért elmentem a büféhez.
- Minden rendben van vele? -kérdezte Lola  Zoé után nézve, miközben a büfésorban álltunk.
- Nem tudom, ma nem beszélt velem egész úton - húztam el a számat.
- Lehet megvan neki -dobta fel az ötletet Linda.
- Kétlem, tegnap túl sok vért vesztett így is - töprengett Lola, s úgy tett, mintha előre kiszámolná a napokat, hogy Zoé mikor menstruál. Még mindig nem értem, hogy kerültem ebbe az osztályba.
- És szerinted ez mennyire van összefüggésben azzal, hogy Zoé így viselkedik? -nevettem el magam.
- Jó igaz, de az is lehet, hogy lemaradt egy Dr. House részről -vont vállat.
- Lehet - hagytam rájuk, majd kikértem a szokásos reggelimet, s Zoénak is kértem egy kólát.
A teremben már majdnem mindenki ott volt. Marci rám nézett, majd inkább elfordult beszélgetni Balázzsal, de sikeresen majdnem kigáncsolt a szétterpesztett lábaival.
- Köszi - néztem rá grimaszolva, mire ő csak biccentett egyet. Ennyit arról, hogy beszéljük meg azt, hogy most mi is van köztünk. - Tessék - tettem le a dobozos kólát Zoé elé.
- Nem kérem, köszi -tolta el magától.
- Micsoda? -léptem egyet hátra. - Beteg vagy?
- Nem vagyok szomjas, nem kérem.
- Rendben -nyújtottam át Lindának, aki vonakodva, de megitta. Semelyikőnk se tudta ezt mire vélni, inkább gyorsan megettük a reggelinket és mentünk is infóra.
- Lola téged keresnek -kiabálta Atis, s mikor odanéztünk az infótermektől nem messze egy magas, szőke, göndör hajú fiú gitárral a hátán támaszkodott a falnak.
- Pillanat és mesélek -hagyott ott minket, majd rohant oda a sráchoz Lola. Mindegyikőnk az ajtóhoz tömörült, s onnan figyeltük az eseményeket. Váltottak három puszit, majd beszélgetni kezdtek. Látszott, hogy Lola oda van érte. Bent az osztályba Atis viszont a kezeit tördelte és feltűnően hangosan röhögtek mindenen.
- Jó, asszem' Atis féltékeny - mondta Linda oldalra fordulva.
- De ki lehet ő? -kérdeztem Linda vállán megkapaszkodva.
- Szabó Ricsi, benne van Atis bandájába - válaszolt Linda.
- Akkor azt hiszem lassan más bandát kell keresnie -húzta a fejébe jobban a sapkát Zoé. Mikor Lola visszajött teljesen el volt pirulva, elmesélte, hogy nagyon sokat beszélgetnek és a fiú kölcsön adta neki az egyik Ramones pólóját, ezért jött most ide, hogy odaadja neki.
- Szóval akkor kavartok? -kérdeztem tapsikolva.
- Azt hiszem, de még nem hívott el randira -motyogta a pólót szagolgatva.
- Ami nem késik, nem múlik -kacsintott rá Linda.
Az infó óra hamar eltelt, Csaba tanár úr szabad foglalkozást adott nekünk, aztán jött a német óra, ahol tovább mentünk az anyaggal, de a tanár valahol teljesen máshol járt. Gondolom, nem értette mi ez a nyüzsgés az iskolába. Irodalmon az Odüsszeusz első részeit dolgoztuk fel, kezdjük úgy, hogy páran nem is tudták, hogy el kellett olvasni. A legrosszabb óra pénteken az a föci, de csak a tanár miatt. Pállfay megint percre pontosan érkezett, mire az egész teremben síri csend lett.
- Jó reggelt -lépett be az ajtón, hónalja alatt az osztálynaplóval és különféle könyvekkel.
- Jó reggelt -mondtuk, Tomi pedig jelentett, hogy nincs hiányzó.
- Tamás húzd fel a gatyád, senki se kíváncsi az epres alsógatyádra - piszkálta a tanár, azt hiszem élvezi, ha valakit megszégyeníthet. - Abonyi levennéd a fejedről azt a valamit?
- Nem -nézett rá Zoé.
- Szerintem meg de.
- Tanár úr, kérem,  had maradjon rajtam- szó szerint könyörgött a padtársam, de a tanárt nem hatotta meg, sőt, odajött hozzánk, hogy saját kezűleg vegye le a lányról a sapkát. Most más értem miért volt rajta. Zoé kalapja alatt egy hatalmas ragtapasz lapult. Az osztályba így is síri csend volt, de most még inkább egyedül csak a tanár röhögött. 
- Az estére be se kell öltöznöd, vagy ez már a jelmezed része? -kérdezte, de Zoé nem válaszolt, csak tűrte a megaláztatást.
Az óra azzal telt, hogy a tanárnak hihetetlenül jó kedve lett, mi pedig csendben ültünk. Ahogy kicsengettek, mindenki egyszerre sóhajtott fel.
- Ne foglalkozz vele -mondtam, miközben a táskámba pakoltam el. Zoé biccentett, majd elvette a Linda által nyújtott kalapját.
- Ez a tegnapi? -kérdezte Lola a tegnapi verekedésre célozva.
- Igen - bólintott.
- Csak ennyi lenne a baj? -kérdeztem kissé aggódva.
- Nem.
- El is mondod? - néztünk rá várakozóan.
- Agyrázkódásom van és 2 hétig nem mehetek edzésre -motyogta.
- Nem olyan sok az a 2 hét, kislány -jött oda Tomi, majd felült a padunkra.
- Szertornászoknak nagyon is sok -bukott le a feje a padra. 
- Ezt nem értem -nézett rá értetlenül Tomo.
- A növekedésem megállt itt, de ha most kihagyok 2 hetet növök és hízhatok is. De mindegy menjünk énekre -állt fel, s indult el az ajtó felé, mi pedig vonakodva követtük. Éneken valami borzalmas filmet néztünk, a matekot pedig szokásosan végig szenvedtük. Igazából már csak azon kaptam magamat, hogy nálunk vagyunk és Zoé kissé vidámabban pakolja ki nekem az apukájának az orvosi cuccait.
- Na, ha valaki rosszul lesz, akkor én megállapítom mi a baja, te meg ellátod ezekkel -mutatott fel egy szikét.
- Vagy inkább hívunk egy mentőt -javasoltam a szúrós eszközt vizslatva. Míg én elmentem fürödni, addig Zoé előpakolt minden fontos kelléket. Sminkeket, ruhákat, csatokat, mindent. Aztán Ő is elment fürdeni, és neki álltunk készülődni. Először Zoét kentem ki fehér festékkel, majd a szájára vörös rúzst kentünk, a szemét pedig szemceruzával erősen kihúztuk. A haját feltupíroztuk, és kész is volt. Míg engem kisminkelt, vörös szájrúzst is kaptam, a hajamat pedig begöndörítette. Felhúztam egy szoknyát, amit Zoé tett ki nekem, egy toppal, s egy orvosi köpenyt vettem fel rá.
- Nem is orvos vagyok, hanem egy doktornő jelmezbe bújt kurva -állapítottam meg a tükörbe nézve magamat. A magassarkú csak még jobban adta alám a lovat, miszerint egy ribancnak nézek ki.
- Nemi beteg gondozó esetleg -röhögött ki.
- Ha most nem kapok igazgatóit, akkor sose -ingattam a fejemet, majd segítettem Zoénak felöltözni.
- Szasztok lányok - tört be az ajtómon az én egyetlen kedves bátyám. - Na, így nem mehetsz sehova - torpant meg, amikor meglátott.
- Nincs más jelmezem, szóval így megyek.
- Kint a fél valagad, lányom - akadt ki teljesen.
- Ha nem vennéd észre, ez a szoknya a combom közepéig ér - néztem vele szembe, amolyan "te komolyan hülye vagy, és nem csak tetted stílusban."
- Akkor a melled van kint - mutatott rám továbbra is vitatkozva.
- Ádám, most jól figyelj, mondok neked valamit -állt meg mellette Zoé, és a vállára tette a kezét. - A húgod eléggé jó nő, miért ne lehetne mutogatni? Büszke lehetnél rá - mutatott rám.
- Nagyon is jól tudom, ezért nem mehet így sehova -nézett farkasszemet Zoéval.
- Ha nem engeded el, akkor este visszajövök és megmolesztállak -mondta a lány fenyegetően. Én csak mosolyogva néztem őket.
- Mivel tudom, hogy képes vagy megcsinálni, ezért elmehet így, de vegyen fel harisnyát. Amúgy jó lett a karc a homlokodon -jegyezte meg a homlokára bökve, majd kiment. 
- Kár, hogy az nem festék -szólt utána Zoé. Én inkább nem reagáltam rá semmit, és nem is vettem fel harisnyát. Megsültem volna. A sulihoz érve rengeteg jelmezes emberrel találkoztunk és Atis tényleg birodalmi lépegető lett. Felmentünk az osztályba lepakolni, majd siettünk is le a tornaterembe, ahol már javában szólt a zene. A végzősök adták a zenét szokás szerint, a többi ember pedig vagy asztaloknál üldögélt, vagy a pultnál. Csak mi voltunk olyan idióták, hogy semmilyen előrejelzés nélkül a placc közepére ugorjunk és kezdjünk el táncolni. Először furán néztek ránk, de végül meghoztuk a parti hangulatot, hiszen több diák kezdett el szállingózni a táncparketten. A hatodik pörgős szám után beadtak egy lassú számot és mindenki választott magának párt. Úgy voltam vele, hogy inkább leülök a lányokkal, de valaki hirtelen elkapta a kezemet és visszarántott.
- Táncoljunk -találtam szembe magamat Marci gyönyörű szemeivel.
- Oké -egyeztem bele bólogatva, s hagytam, hogy a placc közepére húzzon. Először csak táncoltunk, nem mondtunk egymásnak semmit, aztán Marci végül megtörte a csendet:
- Most őszintén, direkt csinálod ezt velem? - suttogta a fülembe.
- Nem értem miről beszélsz - pislogtam rá értetlenül.
- Hülyítesz, furcsa jeleket adsz, de miért, ha van pasid? - kérdezte.
- Milyen pasim? -néztem rá meglepetten.
- Az a Szabi gyerek -mormogta.
- Ő nem a pasim -ráztam meg a fejemet mosolyogva.
- Jó, persze, ezt tudod kinek add be - nézett rám felhúzott szemöldökkel.
- Tényleg nem a pasim, csak egy csapattársam és az egyik legjobb fiú haverom.
- Akkor miért kísérte veled haza Zoét?
- Mert kavartak és nem akarta egyedül hagyni -magyaráztam és már nem is táncoltunk. Egy szál választott el minket attól, hogy veszekedni kezdjünk.
- Gyere - habozott, de végül megfogta a kezem és kirángatott a suli mögé. - Mit akarsz tőlem Flóra?-tette fel nekem hirtelen a kérdést
- Én...én nem tudom - motyogtam a földet pásztázva.
- Hogy nem lehet tudni? -tárta széjjel a kezeit hitetlenkedve.
- Hát nem tudom mit érzek Marci, te teljesen más vagy mint én - tűrtem el egy tincset az arcom mellől.
- Igen, én fiú vagyok, te meg lány - mutatott magára, majd rám magától értetődően.
- Nem így értettem, lehetne más barátnőd is, aki menőbb, szebb és okosabb - mindenhova néztem csak a szemébe nem zavaromban.
- Az istenit - kiáltott fel hirtelen, ezzel megijesztve engem. - Hát nem érted? Nekem nem kell más lány. Úgy jöttem ide a suliba, hogy itt csak sznob csajok lesznek és akkor betoppantál te, mint derült égből villámcsapás és egyáltalán nem érdekeltelek, majd kétségek közt hagytál akkor, amikor megcsókoltalak. Hogy vetted a jeleimet - hadarta el, én pedig nem tudtam megszólalni se a döbbenettől. - Szeretném, ha a barátnőm lennél Fló -fogta meg a kezemet, mire a szívverésem még gyorsabb lett.
- Marci.. én -kezdtem volna bele az ellenérvekbe, de nem tudtam semmi olyat felhozni, ami értelmes is lenne.
- Te? -jött közelebb, s a lélegzetét már az arcomnál éreztem. Meredten bámultam magam elé, egy pontot néztem, nem akartam elgyengülni.
- Mi nem illünk össze - motyogtam alig hallhatóan.
- Egy jó okot mondj arra, hogy miért nem - suttogta a fülembe.
- Nem tudom, félek a kapcsolatunktól -sóhajtottam fel.
- Mit szeretnél mit csináljak? - állt velem szembe, s nézett rám kétségbeesetten.
- Semmit, csak legyél mellettem - suttogtam pár milliméterre tőle, Marci hirtelen megcsókolt. Úgy látszik, szokássá vált ez nála. A kezét végigvezette a hátamon, majd beletúrt a hajamba, s közben szorosan tartott. Nem tudom mennyi idő telhetett el, de már kezdtem fázni.
- Fló, leszel a barátnőm? - kérdezte miután véget ért a csók. - Mondj igent és ígérem vigyázok rád -simított végig az arcomon mosolyogva.
- Igen, megpróbálhatjuk - bólintottam boldogan, és most én csókoltam meg Őt.
Kézen fogva mentünk vissza a terembe. Többen tátott szájjal bámultak minket - leginkább az a-sok-, de a mi osztályunk megkönnyebbülten, és helyeslően bólogattak. Az este további része nyugisan telt. Mindenki felszabadult volt, s mindenki táncolt. Marci egy pillanatra sem hagyott magamra. Miután kezdett ellaposodni a buli, hazakísért. Az ajtóba még néhányszor megcsókolt, majd hazaindult. Én pedig halkan sikoltozva rohantam fel a szobámba, de négy kíváncsi szempár várt engem. Miért is nem lepődtem meg azon, hogy a lányok már várni fognak? Viszont azon igazán meglepődtem, hogy a bátyám velük együtt vár engem. Hosszú éjszakám lesz, az is biztos.