Tizennegyedik fejezet

Október vége

 zene

Zoé egészen hazáig kiabált, ölelgetett és énekelt. Szabival először nevettünk, de a végén már a fejünket ráztuk, annyira kiakasztó volt. Szabi rendes volt, elkísért, egy szó nélkül, és bocsánatot kért, amiért úgy ránk rontott. Nagy vonalakban elmeséltem neki, hogy Ő volt az a Marci, akiről meséltem. Kicsit furának találta, de biztosan csak a kialakult helyzet miatt.
Zoét nem akartuk így hazavinni, kitudja, az orvos apukája még elvégezne rajta pár vizsgálatot és az nem lenne túl jó, így inkább hozzánk mentünk. Persze a lépcsőn felmenet sem volt egy egyszerű mutatvány. Ahogy beértünk a szobába, betámadta a WC-t és legalább fél óráig fölötte hajolt.

- Ne haragudj, Flóra - ült le az ágyamra a hajába túrva. Kezdett kicsit józanodni, de a tekintete még mindig nem volt tiszta.

- Miért is? -néztem rá, miközben lemostam a sminkem.

- Hát, hogy egy ribi vagyok és kihasznállak, élősködök rajtad és még a WC-det is összerókáztam - sóhajtotta.

- Jó ezt betudom annak, hogy ittál -pakolásztam a sminkasztalomon.

- És a Balázs is... - nyögött fel elterülve az ágyon.

- Azzal meg mi van? -fordultam felé egy pillanatra, de ismét azzal voltam elfoglalva, hogy a sminkemet leszedjem.

- Meg akarom erőszakolni -kiáltott fel röhögve. - Te meg a Marci akkor most? -húzogatta a szemöldökét vigyorogva.

- Kicsit durva hangulatváltozásaid vannak drágám, ez mit jelent a Dr. House-ba? -ültem le mellé az ágyra.

- Általában tumort, na de meséljél -sikkantott fel, majd rám feküdt.
- Semmi nem volt igazából, csak egy csók..
- Csak egy csók nincs, mit éreztél, le dugta a nyelvét? -kiáltott föl, miközben rajtam tehénkedett.
- Abonyi nem vagy te egy kicsit perverz és kíváncsi? -nyögtem fel, mert belekönyökölt a bordáim közé.
- Sokszor mondták már ezt.. -legyintett.
- Mit hogy perverz és kíváncsi?
- Nem, hogy Abonyi - röhögött a saját poénján.
- Jó, inkább feküdj le aludni, mert holnap meg fogsz őrülni a fejfájás miatt -rúgtam le magamról, majd ráterítettem egy lepedőt. Igazából nem kellett sokat könyörögnöm Zoénak, hogy feküdjünk le. Egy fél óra elteltével mindketten úgy aludtunk, mint a bunda.
Reggel már csak arra keltem fel, hogy szép ívesen oldalba rúgnak és leesek az ágyról. Persze, hogy Zoé volt ki más lett volna. A napunk teljesen unalmasan telt, vasárnap lévén, tanultunk, filmet néztünk, Zoé hazament majd beszéltünk neten. A szülei kicsit kibuktak, de nem azért, mert nem ment haza, hanem mert lemaradt a Dr. House évadzáró epizódjáról. Azt hittem, az én családom furcsa. De tévedtem, mert az övüké az.
Vasárnap elteltével, ismét elkezdődött a hét. Hatalmas dolgozat írások és felelések voltak, az osztályfőnök pedig panaszkodott, hogy milyen rosszak a jegyeink, pedig még csak év eleje van. A leginkább izgalmasnak mondható napunk az a csütörtök volt. Reggel szakadt az eső, de úgy, hogy az utcákon mindenhol gumicsizmás embereket lehetett látni. Amikor elindultam az iskolába, szerencsémre egy kicsit elállt, így nem áztam el annyira. Már egy utcával lejjebb voltam a sulitól, amikor kiabálást hallottam meg mögülem:
- Flóra segítsél már! - hátrafordultam és Tomi futott felém, kezében egy kenuval és 2 evezővel.
- Te mi a jó istent csinálsz? -indultam vissza felé, és segítettem neki a cuccokat hurcolni.
- Délutánra záport mond, kitudja hogy érek haza - rántott vállat, s jobban megfogta a kezében tartott kenut.
- Vegyük úgy, hogy nem kérdeztem semmit -hunyorogtam rá, majd sietős léptekkel beértünk a suliba, ahol csak pár diák lézengett. Amilyen gyorsan csak tudtuk, felvittük az osztályunkba Tomi cuccát. Én csak remélni tudtam, hogy senki sem látott meg minket. Mármint nem olyan sokan, ha mégis. Letettem Tomi és Bálint padjára a két evezőt, majd levágódtam a helyemre és kifújtam magamat. - Tomi, jössz nekem eggyel - terültem el a padon, és vártam, hogy a többiek is megérkezzenek.
- Jövök én neked kettővel is, drága - kacsintott rám, miközben a táskájában kutakodott, míg én ezt egy szemforgatással reagáltam le. A többiek szépen lassan szállingóztak be a terembe, és már vártuk, hogy Szász bejöjjön, majd elfoglalja diktátori pozícióját, amikor az osztályfőnök robogott be a terembe.
- Gyerekek elfelejtettem mondani, hogy holnap lesz az iskola szokásosan megrendezett halloween partija, amin jó lenne, ha az osztály megjelenne. Ha szünetig nem találkozunk, akkor jó pihenést mindenkinek -hadarta el, majd kisietett Szász mellett, aki miután behúzta maga után az ajtót, megkezdte a szokásos terrorját. Danit és Marcit lefeleltette, mind a kettőnek megadta a kegyelem kettest, aztán vagy két anyagrészt átvettünk. S ahogy kicsengettek, Bálint elordította magát. De tényleg, pont abban a szent pillanatban, amint megszólalt a csengő, felordított:
- Most akkor be is kell öltöznünk? - tárta szét a karját, amivel sikeresen leverte padtársának a jegeskávéját. Tomi felmordult, majd odament Lindához egy csomag zsepit kérni. Linda persze kiabálni kezdett vele, miszerint nem Ő a papírzsepi gyártó kisiparos, de azért odaadta neki az összes zsepijét amije csak volt, így Tamás a földön térdelve takaríthatta fel a barátja által okozott tócsát.
- Minek csak németünk lesz -vágta rá Lola a tolltartóját firkálva.
- A buliról beszélek tudod, amit az ofő mondott - magyarázta hevesen Bálint.
- Ne legyezz a kezeddel, megint kiborítod a kajámat, ember - ült vissza mellé Tomi morogva, de Bálint egyáltalán nem foglalkozott vele. 
- Hát gondolom - bontotta fel mellettem a kóláját Zoé.
- Neves kóla? -néztem rá, miután megláttam, hogy nem a szokásos összetevők álltak az üveg oldalán.
- Aha - mutatta felém az üveget, amire azt volt írva, hogy Kujon. Érdekesen néztem rá de ő csak mosolygott. Tényleg ideje lenne, ha leszokna. Még a végén baj lesz, ha ennyi kólát iszik.
- Te - hajolt oda hozzám Linda. - Miért nem beszéltek Marcival? - intett a terem másik felében levő srác felé.
- Nem tudom, egész héten hozzám se szól, rám se néz -motyogtam az összefonódott ujjaimat bámulva. Képtelen voltam felnézni.
- És neked ez így jó? -kérdezte Lola felháborodottan.
- Nem, nem jó, de mit kellene csinálnom? -emeltem fel egy kicsit a hangomat, mire észrevettem, hogy Atis és Dani felénk tekintgetnek.
- Mondjuk beszélj vele - vetette fel az ötletét drámai hangvétellel Zoé. 
- Majd talán holnap. Talán - zártam le a témát könnyedén.
Irodalom és fizika simán eltelt, tovább mentünk az anyaggal, majd a fizika utáni hosszú szünetbe kiültünk az udvaron lévő padokra. Zoé és Tomi a Dr. House részről beszéltek, a többiek telefonoztak, én pedig ott ültem Marci mellett szerencsétlenül, de mindketten csak bámultunk magunk elé.
- Marci én.. - kezdtem volna bele, de akkor a suli ajtaja hirtelen kicsapódott és Márk jött felénk, mellette Olivérrel és Martinnal. Eléggé idegesnek tűntek.
- Te rohadék - ugrott oda Tomihoz Márk és megfogta a pólóját.
- Mi bajod van? - kérdezte nyugodtan Lola felnézve a kémia füzetéből.
- Kussoljál, semmi közöd hozzá - köpte felé szinte a szavakat Márk.
- Okosan legyél -szólalt meg Zoé, aki eddig csendesen figyelte az eseményeket.
- Miért, mit csinálsz, rám dobod a gerendádat? -kérdezte röhögve. - Ez a csicska gyerek lesmárolta a csajomat! -mutatott idegesen a holt nyugodt Tomi felé.
- Biztosan emlékeznék rá, ha egy Hobbittal csókolóztam volna -röhögött fel Tomi, de erre Márk csak még jobban begurult. Egyszerűen minden olyan gyorsan történt.. Már csak annyit vettünk észre, hogy Márk emeli a kezét, hogy behúzzon Tominak, de Zoé odaugrott és ő kapott egy nem igazán kellemes érintést. De ez még hagyján, az ütéstől megfejelte az asztalt, mire én oda ugrottam és elkaptam a karját, hogy ne zuhanjon még nagyobbat.
- Normális vagy, ember? - üvöltöttem rá az a-s srácra.
- Te is kaphatsz egyet, ha nagyon akarod, bébi - vigyorgott rám undorítóan.
- Most állj le, mert beverem a képedet, te gyökér - lépett elém Marci védelmezően, de Balázs addigra neki ugrott Márknak. A két csatlós inkább a háttérbe vonult, és ráhagyott mindent Márkra. Szép barátok. Marci inkább leszedte Balázst a srácról, mielőtt komolyabb sérüléseket okozna neki. Zoé a fejét fogva nyöszörgött, míg Tomi nem győzött tőle bocsánatot kérni. Az igazgató és néhány tanár meghallva a gyors pletykákat kirontottak az udvarra. Márk és Balázs igazgatói intőben részesültek, míg igazából csak Márk érdemelte volna meg.
- Minden oké, jól vagy? -guggolt oda hozzánk Marci. Zoé bólogatott, hiszen csak egy kicsit verte be a fejét. Remélhetőleg agyrázkódás nélkül megúszta az incidenst.
- És még én azt hittem, hogy a tavalyi kilencedikeseknél nem lehet rosszabb - ment el mellettünk a diri morgolódva. Mivel az osztályfőnök ma csak pár órára jött be az iskolába, ezért nekünk elmaradt az utolsó óránk. Az egész csapat hazakísérte Zoét, mindenki épségben akarta tudni. Zoénak az egyetlen egy mázlija az volt, hogy az apukája orvos. Amint hazavittük, tudtuk, hogy innentől jó kezekben lesz.
És ez még csak a csütörtök volt. Senki nem gondolta volna, hogy mi fog történni holnap. Mert nálunk.. nálunk mindig történik valami. Ez íratlan szabály.