Tizenhetedik fejezet

zene

Zoé hirtelen vallomása után csak döbbenten ültem. Még szerencse volt, hogy nem akarta kamerán keresztül elmesélni az egészet, mert valószínűleg semmit sem fogtam volna fel a dolgokból. Ez után az izgalmas nap után, inkább nyugvóra tértünk. Igazából nem nagyon beszéltük meg, hogy mikor meséli el, de számítottam rá, hogy valamikor a délelőtt folyamán átjön csak úgy random, de arra viszont nem, hogy REGGEL 8-kor már az ágyam felett kakukkol.
- Mi a jó istent keresel itt? - kérdeztem nyűgösen. - Nem ért volna rá, mondjuk 3-kor?-néztem ki a takaróm alól laposakat pislogva.
- Nem, kedvesem, mert nem tudom mikor hív az urad és lehet pont a mesélni valóm közepén fog közbevágni, majd megint elhanyagolsz - vágódott be mellém, majd betakarózott.
- Honnan tudod, hogy hívni fog? - néztem rá furán. Kissé féltem a választól.
- Nem léptél ki a skypeból és mindent hallottam amit beszéltetek - vigyorgott önelégülten, az én fejem pedig kezdett vörösödni.
- Te kihallgattál minket? - visítottam fel, s fejbe kólintottam a mellettem röhögő szőkeséget.
- Nem, cukorborsóm, te figyelmetlen voltál és nem léptél ki - nevetett folyamatosan, mire én összefontam a karomat durcásan. Inkább ráhagytam, és vártam, hogy elkezdjen mesélni. - Jó, mindegy, szóval az volt tegnap, hogy miután mondta, hogy hazavisz, nem nagyon szóltunk egymáshoz, csak mikor elmentünk a meki mellett. Kérdezte, hogy szeretnék-e bemenni, mondtam, hogy nekem mindegy. Vett 2 BigMac-et meg két sajtburgert és megettük a teraszon. Igazából csak nézelődtem ő meg csak szúrt a szemével - vont vállat. Ránéztem amolyan, "a lényeget, kérlek" fejjel, mire felsóhajtott. - Idézek! - mutatta fej a mutató ujját, majd drámai hangon belekezdett:
"- Nyugodtan kiabáld le a fejem, csak mondj már valamit - mondtam neki miután csak nézett és nézett.
- Nem akarom lekiabálni a fejed - dőlt hátra a székbe vállat vonva.
- Miért? - kérdeztem a kaját piszkálva.
- Mert minél jobban titkolok valamit előled vagy tiltok meg neked, te annál inkább megcsinálod. Belefáradtam a dolgokba. Ha jobban belegondolok ebbe az egészbe, ha bajod esett volna neked vagy esetleg Flórának mindenkit szétvertem volna. Talán életemben most először ijedtem meg úgy Isten igazán - rázta a fejét rosszallóan.
- De Balázs - kezdtem volna bele, de Ő leintett.
- Most az egyszer mondom el. Abonyi, te vagy az egyetlen lány, akit tényleg gyűlölök és nem akarom, hogy közöm legyen hozzád - közölte szárazon, mire én ezt mondtam neki:
- Ugye a kaját nem kell kifizetnem?"
- Nagyjából ennyi lenne a sztorim - nézett rám vigyorogva, és egy nagyot sóhajtott a párnámat szorongatva. Próbáltam gondolkodni azon, mit is mondhatnék erre a szituációra, de csak néztem rá. - Most gondold el, ha azt mondja, hogy én fizessek - magyarázott.
- Zoé, neked tényleg ez a legnagyobb problémád? - ültem fel az ágyon hitetlenkedve.
- Nem - húzta a fejére a takarómat.
- Zoé figyelj - próbáltam lehúzni róla a lepedőt, de nem engedte. Ezt egy darabig eljátszottuk, majd mikor enyhült a szorítása, lerántottam róla. - Zoé - öleltem magamhoz a lányt, aki a könnyektől már nem is látott és a lepedőmből is kész Balatont csinált.
- Nem akarom, hogy így láss - szipogott. 
- A barátnőm vagy, az egyik legjobb, miért ne sírhatnál előttem?
- Mert nem szeretek mások előtt sírni - rázta a fejét a könnyeit letörölve az arcáról.
- Te buta vagy - öleltem magamhoz. Egy ideig csak így voltunk, míg Marci fel nem hívott.
- Vedd csak fel, úgyis megyek edzésre - állt fel az ágyamról még mindig szipogva.
- Hova? - kérdeztem értetlenül, miközben nagy nehezen előkerestem a telefonomat, majd felvettem. - Tartsd egy picit - szóltam bele, és leszorítottam a mellkasomhoz a mikrofonrészt. - Úgy volt, hogy nem mehetsz az agyrázkódásod miatt - néztem rá továbbra is értetlen arckifejezéssel.
- Jelen pillanatban csak a szertorna segíthet rajtam - vont vállat. - Jó randit és Marcell, ha hozzá mersz érni, hátrakötöm a sarkad és az értékes testrészedet is - kiabált bele a telefonba, majd vigyorogva kisurrant a szobából.
- Akarom tudni, hogy ez mi volt? - kérdezte Marci nevetve a telefonba.
- Az aranyos kis haverod, az - mondtam kissé ingerülten, amiért persze abbahagyta a nevetést.
- Balázs?
- Talált süllyedt - morogtam.
- Mit csinált? - kérdezte sóhajtva.
- Mit nem, inkább úgy kérdezd - zsörtölődtem. Utáltam, ha a barátaimmal packáznak, még ha azt egy másik barátom is tette. - Ma csinálunk valamit, vagy csak telefonon társalgunk?
- Hát, ha ennyire flegma leszel akkor inkább hagylak, míg lenyugszol - szinte magam előtt láttam, ahogy fintorog.
- Jó, menjünk el a többiekkel bowlingozni - keltem ki az ágyból, nem is odafigyelve arra amit mondott.
- Írok a fiúknak - tette le a telefont köszönés nélkül. Ez megint szép délutánnak ígérkezett. A csajok is belementek, Lola pedig még hozzá tette, hogy muszáj valami életbevágóan fontosat mesélnie. Vagyis.. valami ilyesmiről hadovált. Zoénak pedig szó szerint könyörögnöm kellett, hogy jöjjön el. Nagy nehezen, de beadta a derekát. Marci pontban 3-kor már várt lent a kapunk előtt. Egy sima fekete farmer, fehér pólóval és a kedvenc dzsekimmel párosítva rohantam ki hozzá.
- Szia - zártam be magam mögött a vaskaput. Marci nem mondott semmit, csak végigmért, nekinyomott a kapunak, majd megcsókolt.
- Nem akarom, hogy Balázs és Zoé közénk álljon - kezdett bele, miután levegő hiányában elváltunk egymástól. - Emlékszel, hogy tegnap mondtam, hogy nem volt komoly kapcsolatom? - kérdezte, mire bólintottam. - Közrejátszott az is, hogy mindig azokat a lányokat fogtam ki, akinek tuti, hogy a legjobb barátnője a Balázzsal akar járni és én valamiért mindig koppanok - hadarta el kétségbeesetten.- Én veled nem akarom ezt - bújt oda hozzám.
- Sajnálom, kicsit én is túl reagáltam - mosolyogtam rá, s a kezem közé fogtam az arcát, majd megcsókoltam. - Nem lesz semmi gáz, mert én rúgom seggbe Balázst meg a szőkét ha arra kerül a sor - nyomtam egy puszit az arcára. Ezután elindultunk a bowling pályára, ahol a többiek már nagyba ökörködtek Bálinttal és Tomival az élen. Tipikus 9/b megnyilvánulás.
- Szasztok japperok - kiáltotta el magát Tomi amikor odaértünk hozzájuk, majd lepacsizott Marcival.
- Mehetünk befelé? - kérdezte Linda unottan. Szerintem már a falnak rohant háromszor Bálintéktól.
- Mondom a csapatfelállást - köszörülte meg a torkát Tomi, majd fölényesen elkezdte sorolni a csapatokat. - A gerlepár együtt lesz - mutatott a kettősünkre. - Dani és Linda, Atis és Lola, Balázs és Zoé, én pedig Bálinttal természetesen - ránéztem Zoéra, de Ő egyáltalán nem figyelt a többiekre. Miért érzek balhé szagot?
- Ki találta ezt ki? - kérdezte Lola hisztisen. Úgy látszik, nem csak nekem nem tetszik az ötlet.
- Én és így is marad, én vagyok a főnök - hadonászott a kezeivel Bálint.
- Fejedbe szállt a sok pixel, nem kellene a nap 24 órájából 26-ot gépelőt töltened - oltotta le egyből Balázs. Eszméletlenül hiányoztak ezek a beszélgetések.
- Akkor oltsál testvérem, ha feltudod mutatni a tűzoltó engedélyed - kacsintott rá Tomi, majd bementünk az épületbe. Elfoglaltunk két pályát, majd sorba álltunk a "gyönyörű" cipőinkért. Szó szerint csónakáztam benne akkora volt.
- Srácokkal még elmegyünk, rendelünk kaját meg innivalót - adott egy puszit a homlokomra Marci, majd a többiekkel elmentek a büféhez.
- Na szóval - kezdett bele Lola, amikor hallótávolságon kerültek a fiúk. - Randiztam Ricsivel - pirult el.
- Tessék? - kiáltottunk fel egyszerre, mire mindenki ránk nézett, de minket nem nagyon érdekelt.
- Tegnap előtt elhívott és nagyon aranyos volt, beszélgettünk, elvoltunk sütizni, megnéztünk egy filmet a moziba és mondta, hogy szeretné, ha ez működne közöttünk, attól függetlenül, hogy Atis bandájába játszik - csavargatta a haját zavartan.
- És az miért baj? - kérdezte Linda értetlenül felnézve a cipőkötésből.
- Azt én sem tudom miért lenne baj, talán Atis utál vagy nem tudom, de inkább terelte a témát és mikor hazakísért megcsókolt - vigyorgott.
- Most akkor jártok? - kérdeztem fülig érő mosollyal.
- Nem tudom, valószínűleg igen - bólogatott ugyanúgy vigyorogva, mire elkezdtünk visítozni, a fiúk pedig ijedtükben inkább visszamentek venni még valamit.
- Disznó ölés van, vagy mi a jó ég? - csapódott le mellénk Tomi a száját tömve nacho's-szal.
- Igen, téged fogunk megölni - néztem rá komolyan.
- Marci, a csajod egy pszichopata - pattant fel sikítva és két méterrel odébb ült. 
- Az én pszichopatám - csókolt meg mosolyogva. Imádom ezt a srácot!
- Kezdjünk már játszani, na - állt fel Bálint, majd felvett egy golyót. Ők kezdtek, aztán szép sorjába mindenkire rákerült a sor. Mivel én még sose próbáltam, ezért is akartam ma eljönni ide. Marci segített, a hátam mögé állt, megfogta a derekam, majd taroltunk a gurítással.
- Ügyes kislány - adott egy jutalom puszit.
- Jó a tanárom - kacsintottam rá.
- Szobára - ordított oda Atis, mire Marci bemutatott neki. Leültünk a helyünkre és néztük a többieket. Balázs és Zoé szó nélkül gurítottak, majd fél méterre egymástól leültek. Végül az egész meccset Linda és Dani nyerte meg. Ezzel nyertek valami kajás kupont. Nagy nyeremény mit ne mondjak. Összetoltunk két asztalt, hogy mindenki rendesen elférjen, majd rendeltünk öt nagy pizzát. Amíg vártunk a rendeléseinkre, a többiek egymást ugratták, röhögtek, de én képtelen voltam, mert a velem szemben ülő Zoét bámultam, aki hamis vigyorral fogadta a vicceket. Tudtam, és láttam is rajta, hogy baja van, de nem mutatja a többiek előtt. Nem egyszer fordultak felém a többiek kérdően, hogy én miért nem nevetek velük, de én nem figyeltem rájuk. Marci megszorította a kisujjamat, mire felnéztem rá.
- Mi bajod? - tátogott, de én csak megráztam a fejemet, és újból ránéztem Zoéra, aki direkt kerülte a tekintetemet. Marci követte a pillantásomat és megfeszült a testtartása. Kíváncsian néztem fel rá, de mire rákérdeztem volna, addigra elszólta magát. - Balázs, most állj le! - dörrent rá a legjobb haverjára, mire mindenki értetlenül kapta felénk a fejét.
- Miről beszélsz? - nézett rá az említett fiú, de Marci nem mondott semmit, csak intett a fejével, mire felálltak az asztaltól és távolabb mentek. A többiek próbáltak újra beszélgetésbe elegyedni, de nem tudtam velük foglalkozni csak a srácokra voltam képes koncentrálni. Láttam Marcin, hogy egyre ingerültebb lesz, így muszáj volt odamennem hozzájuk, mielőtt Marci olyat tesz, amit valójában nem is akar.
- Marci fejezd be! - szóltam rá, közben a karját megrángattam, hogy rám figyeljen és csillapodjon.
- Fló, ne most jó? - morogta oda nekem, de továbbra is Balázst méregette.
- Most mégis miről beszél, legalább te mondd meg! - fordult felém Balázs kissé idegesen.
- Ezt nem itt kellene megbeszélni - ráztam a fejemet.
- Nem akarom, hogy egy újabb alakulóban lévő kapcsolatomat tönkretedd a hülyítéseiddel - csattant fel hirtelen Marci.
- Nem értem miről beszélsz, haver - túrt bele idegesen a hajába Balázs.
- Nem itt kellene megbeszélnetek ezt az egészet - erősködtem, de mindhiába.
- Flóra, menj innen, nem a te dolgod! - ordított rám Marci. Pár pillanatig csak bámultam rá, aztán hirtelen ellepte az agyamat a düh. Szó nélkül hátat fordítottam, felkaptam a dzsekimet a székem támlájáról, majd nem törődve azzal, hogy kiabálnak utánam idegesen kirontottam az ajtón.
- Nem úgy értettem Fló - ért utol Marci, és elkapta a karomat.
- Nem érdekel - néztem mélyen a szemébe, hogy tényleg felfogja egyáltalán nem érdekel.
- Látod, ezt mondtam, mindent tönkretesz - mutogatott a játékterem felé feldúltan.
- A legjobb haverodról beszélsz Marci - ráztam a fejemet sóhajtva.
- De te most sokkal fontosabb vagy, mint az ő gyerekes ügyei ami belekavarnak a párkapcsolatomba!
- Ha fontosabb lennék neked, nem foglalkoznál ilyen gyerekes dolgokkal - vágtam rá.
- Mégis mit szeretnél, mit csináljak? Háborogsz, mert megbántotta Zoét és sírt neked a lány, utána meg kiakadsz azon, hogy észhez akarom téríteni - akadt ki egy kicsit Marci. - Döntsd el, hogy mit akarsz!
- Szóval erről van szó - jelent meg mögöttünk hirtelen Balázs és Zoé.
- Én jól vagyok, ezen nem kell veszekednetek, legalább nem fizetette ki velem a kaját - rántott vállat nem törődően Zoé.
- De ha egyszer rosszul esik neked az, amit csinál, akkor hogy reagáljak erre a dologra? - keltem ki magamból.
- Majd mi elintézzük - felelte nyugodtan Zoé.
- Jó, akkor intézd el egy magad, és ne sírj nekem - hagytam ott a hármasukat szó nélkül és elindultam haza. Kiabálást hallottam magam mögött, és azt, hogy valaki fut utánam. Nem kellett azon gondolkoznom, hogy vajon ki lehet az.
- Ez mégis mire volt jó? - ragadta meg a kezemet és maga felé fordított.
- Te akartad, hogy ne foglalkozzak dolgokkal. Tessék. Nem érdekel semmi - fortyogtam a dühtől.
- Attól még nem kellett volna összevesznetek - most rajta volt a sor, hogy csóválja a fejét.
- Majd meglátjuk, hogy oldják meg - mutogattam arra az irányba, ahonnan jöttünk.
- És neked ez így most jó? - kérdezte halkan, egyáltalán nem kiabálva már velem.
- Nem érdekel, mint mondtam - tettem karba a kezeimet sértetten.
- És velünk mi van? - kérdezte egy kicsit kétségbeesetten.
- Mi lenne?
- Ezt kérdem én is - tárta szét a karját. - Én tényleg azt hiszem, hogy működhet köztünk ez a dolog, ha nem veszünk össze ilyen apróságokon.
- A veszekedés erősiti a kapcsolatot - rángattam a vállamat, de Marci nem mondott semmit csak mosolyogva közelebb húzott magához, s hol a szemeimmel szemezett, hol a számmal.
- Olyan szép vagy, amikor mérges vagy - közeledett huncut mosollyal az arcán. Már nyoma sem volt a dühének.
- Remélem nem arra célzol, hogy ezentúl mindig felidegesítesz majd - tettem a kezemet a mellkasára.
- Nem - harapta meg az alsó ajkát, majd váratlanul megcsókolt. Ahogy az ajkunk összeért, egy kicsit lenyugodtam. Jó szorosan magához ölelt, éreztette velem, hogy itt van, és nem hagy el. Aztán csak úgy spontán megkérdezte:
- Nem akarsz bemutatni a szüleidnek?