Tizenharmadik fejezet

Eltelt az utolsó hetünk is, és elkezdődött a verseny hét. Bekerültünk a legjobb tízbe, és ma kerül sor a legnagyobb megmérettetésre. A sok-sok gyakorlás most meg hozza a gyümölcsét - remélhetőleg. Küldtem a lányoknak belépőt, megígérték, hogy eljönnek, bár Zoé nálunk aludt, hogy segítsen reggel felkészülni, de végül nekem kellett kirugdosnom az ágyból.
- Ne izgulj nem késünk el -dörzsölte a csipás szemeit Zoé.
- Tuti elfogom rontani az egyik lépést, nem volt elég a gyakorlás -kapkodva vettem fel az egyik ülepes gatyámat, majd futottam be vele a fürdőbe. Gyorsan magamra rángattam a hébe-hóba felkapkodott ruhadarabokat, majd kirontottam Zoéhoz, aki immáron már hason feküdve laptopozott. - Tényleg, érezd magad otthon -gúnyolódtam vele, de Ő ezt természetesnek vette. Mondjuk tényleg jobb, mintha mindig megkérdezné, hogy hozzá nyúlhat e valamimhez. - Nekem már most el kell indulnom, mert még párszor elgyakoroljuk, gyertek majd a csarnokhoz ötre, érezd magad otthon, úgy mint eddig, ja és ne mássz rá a bátyámra, elmentem, csá -hadartam el, majd becsaptam magam mögött a szoba ajtót, és lerohantam a konyhába, hogy egy almát megegyek reggeli gyanánt, aztán rohantam is tovább az arénához. A többiek már a bemelegítésnél tartottak, így én is ledobtam a táskámat, majd beálltam közéjük. Amikor Rami a tánctanárom szólt, hogy utoljára táncoltuk el, mindenki beleadott mindent. Már a vége fele tartottunk, az emelés részénél, amitől mindig is tartottam, Szabi fel is emelt, de nem tudott megtartani, és nagy csattanással a földre zuhantam. Leállt a zene, és mindenki felém tornyosult. Próbáltam az esést kivédeni, így csak a csuklóm fájt, és úgy tűnt, be is fog dagadni.
- Jól vagy? -hajolt fölém Szabi. - Annyira sajnálom, rosszul fogtalak meg.. - szabadkozott rögtön, mire én egy intéssel lereagáltam.
- Kutya bajom, csak a csuklóm úgy tűnik be fog dagadni - húztam el a számat a kezeimet nézve.
- Akkor később tudsz táncolni, ugye? Kellesz, Flóra! - ült mellettem Rami.
- Persze, itt már nem adom fel - mosolyogtam, majd Szabi felsegített, és újra elpróbáltuk esések, bakizások nélkül. A csapat készen állt az utolsó körre, arra, hogy győzzön.

***

Az öltözőben csak a mi csapatunk volt, vegyesen a fiúkkal. Bár, nem voltunk szégyenlősek, azért mégis frusztráló tényező volt az, hogy mögöttem a srácok a nyálukat folyatják. A lehető leghamarabb akartam átöltözni, már csak a dressz alját kellett volna összekapcsolnom elég félreérthető módon, amikor Zoé megszólalt mögöttem:
- Elég félreérthető pózban vagy, ezt egy fiúnak kéne csinálnia -ült fel az asztalra egy nyalókával a szájában, s utalt arra, hogy bent katatok a gatyámba. A válaszom csak egy fintor volt, hiszen még mindig szenvedtem. Nagy nehezen összekapcsoztam, és neki akartam állni a hajamnak, amikor Zoé megállított: - A-a, azaz én terepem, csüccs ide - húzott oda egy széket, majd megfogva a hajvasalót elkezdte vasalni a hajamat. Amikor végzett, a sminkemet is megcsinálta, olyanra, mint amilyen a többieké. - Asszem' pályát tévesztettem -bámult engem, vagyis az alkotását. Megforgattam a szememet, majd kimentem a többiekhez nyújtani.
- Szándokán, szándokán, nem nő szőr a homlokán -hallottam meg valaki visítását pár méterre tőlünk. Úgy, ahogy voltam, spárga helyzetbe, megmerevedtem.
- Zoé, gyere csak ide - intettem oda a szőke lánynak, aki ártatlan arccal odajött hozzám.
- Igen, édes drága barátosném? -kulcsolta össze a kezeit, s elkezdett ábrándos arccal nézni rám, míg én fapofával néztem vissza rá.
- Ezek mit keresnek itt? CSAK a lányokról volt szó! -akadtam ki .
- Megfenyegettek, áldozat voltam - tette maga elé a kezeit magát védve, míg én egy unott pillantás után inkább megkerestem a csapattársaimat, remélve, hogy elkerülöm, az osztályomat. Mi szám szerint nyolcadikként kerülünk színpadra, a legrosszabb volt az, hogy ilyen későn, hiszen addig ezer halált haltam. A feszültség levezetésképpen Szabit baszogattam a hülyeségeimmel, aki már annyira unta, hogy átkarolta a vállamat, és odaszorította a fejemet a testéhez.
- TE VADBAROM, MEGFULLADOK -próbáltam magamtól ellökni, de Ő sokkal erősebbnek bizonyult nálam.
- Legközelebb ne kötekedj, kicsi lány - nevetett, majd elengedett. Fújtatva igazítottam meg a hajamat, de a szám szélén ott ült a mosoly.
- Hé, ti ott! - kiabált oda nekünk Gergő. - Mi jövünk, gyertek - intett a fejével, mire mi felpattantunk, megráztunk magunkat, és egy ölelés után követtük Őt a színpad mögé, ahol már a többi táncos egy körben elhelyezkedett. Egy lelkesítő beszéd után, kifutottunk a sötét színpadra, s vártuk, hogy végre bemondják a csapatunk nevét. A fények felvillantak több ezer néző nézett velünk farkas szemet, a zene hirtelen elindult és már nem is hallatszott a közönség sikítása. Kizártam mindent és csak a lépésekre koncentráltam, az emelés vészesen közeledett, pár lépés és már Szabi karjába voltam, a csuklómmal támasztottam magam, amibe éles fájdalom nyílalt, majd a vártnál hamarabb érkeztem a földre, amit reméltem, hogy nem vett észre a közönség. Már az utolsó ugrás résznél tartottunk, amikor rosszul értem vissza, és kibicsaklott a bokám. Amilyen gyorsan csak tudtam, felugrottam, és a többiekre néztem, akik aggódva figyeltek. Ránéztem a közönségre, akik szinte semmit sem vettek észre az egészből. Egy pillanat műve volt az egész, egy pillantás, hogy kiszúrjam Őt, aki rám mosolygott, s egy nagy sóhaj után a végébe mindent beleadtam. A zene véget ért, és a nézőtér szinte izzott. Sikítottak, tapsoltak és nevettek. Tetszett nekik. Tetszett nekik az, amit olyan nagyon hozott össze a mi kis csapatunk. Egy hatalmas ölelés után, és integetés a közönségnek, visszafutottunk az öltözőbe, ahol mindenki mindenkit megölelt.
- Tudtam, hogy sikerülni fog Flórácska - ölelt magához nevetve Szabi. - Amúgy minden oké? Észrevettem a bicsaklásodat a végén -pillantott le a lábamra aggódva.
- Minden okés, csak valószínűleg egy hétig menni és fogni nem fogok tudni - nevettem fel, én is a lábamat nézve. - Remélem ezután már megnyerjük a versenyt, vért áldozok értetek - legyintettem nagyképűen.
- Oh, madam - ölelt magához újra, és összekócolta a hajamat. Az utolsó két csapat még letáncolta a maga számát, és a zsűri fél órára elvonult tanácskozni. Ha a fellépés előtt izgultam, akkor az még semmi sem volt. A pasi, a műsorvezető direkt húzta mindenki idegeit, és szépen lassan sorolta a helyezetteket. Míg végül eljutottunk az első három helyezettig. Már kezdtünk örülni, hogy mi nyertük meg az egészet, amikor a pasi második helyezettként a mi nevünket mondta. Örömmel, de azért mégis csalódottan figyeltük, ahogy Rami átveszi az okleveleket és a kupát. A legjobbak voltunk, mindent beleadtunk, a lábamat és a kezemet törtem majdnem, és csak másodikok lettünk. Visszaindultunk az öltözőbe, azért hátranéztem a többiekre, de Ők épp próbáltak kitörni a tömegből. Lezuhanyoztam, majd felvettem egy fekete csőfarmert, hozzá illő fehér toppot és a tornacsukámat. A többiek már rám vártak az osztályommal együtt.
- Nagyon ügyes voltál -ugrott egyből a nyakamba Lola.
- Köszi -öleltem vissza.
- Második hely sem olyan rossz - vigyorgott Dani.
- Lehetett volna jobb is - vágta rá Tomi szemtelenül.
- Köszi fiúk - fintorogtam.
- Velünk jönnek a kis barátaid is? -kérdezte Rami mellénk érve a kupával a kezében.
- Hova is? - villantotta meg ezerwattos mosolyát Zoé.
- Bulizni megyünk, hogy megünnepeljük az eredményt -válaszolta Szabi.
- Megyünk -mondta mindenki nevébe Zoé vigyorogva.
- Nem tudlak lebeszélni róla, igaz? -néztem rá unottan.
- Tán szégyellsz minket? -kérdezte mű sírást imitálva Bálint. 
- Igen -vallottam be őszintén.
- Mi is szeretünk, kifizetjük a drága jegyet és ez a hála - ingatta a fejét Balázs. 
- Senki nem hívott -jegyeztem meg, erre persze mindenki Zoéra nézett, aki inkább már Szabival volt elfoglalva.
Abbahagyva a veszekedést, elindultunk Debrecen egyik legjobb clubjába, ahol volt külön asztalunk. Leginkább mi tettük ki az emberek felét a helynek. A zene dübörgött, ettünk, ittunk, persze az alkohol is ránk talált. Táncoltunk és teljesen kimelegedtem, forgott velem az egész pub. Kimentem egy kicsit levegőzni, amikor arra eszméltem, hogy valaki hátulról átölel.
- Nagyon ügyes voltál -suttogta a fülembe, mire szembefordultam....Marcival.
- Köszönöm -néztem mélyen a szemébe.
- Még haragszol rám? - kérdezte.
- Ahhoz képest, hogy prűdnek neveztél, nem is tudom, hogy haragudjak-e - húztam fel a szemöldökömet.
- Sajnálom, tudom, hogy nem kellett volna, de teljesen elszállt az agyam -túrt bele a hajába bosszúsan.
- Nekem sem kellett volna engednem Bálintnak -mondtam.- Mind a ketten hibásak voltunk a dologba, ez két emberen áll. De nem értem, hogy most mit is akarsz.. 
- Mármint? -kérdezte értetlenül.
- Ezzel az egész féltékenykedéses dologgal -válaszoltam széttárt karokkal.
- Amit akarok az éppen itt áll előttem -célzott rám.
- Marci ne hülyülj -szóltam rá és abban a pillanatban olyan történt, amit sosem felejtek el.
A hangos zene hirtelen teljesen elhalkult vagy legalábbis nekem ebben a pillanatban. Marci keze a lapockámra siklott onnan pedig a derekamra. A száját az enyémre tapasztotta és várta a reakciómat, nem tudom, hogy az alkohol hatása vagy tényleg érzek valamit, de a kezem a nyaka köré fontam és visszacsókoltam. Nem forróságot éreztem, ahol az ajka a számhoz ért, hanem tüzet, s szépen lassan áttért a puha ajkaival az államra, a fülem mögé, a homlokomra, majd a nyakamra és vissza a számhoz. Nem tagadom, tetszett az, amit csinált, a szívem egész végig a torkomban dobogott, a kezemet a mellkasára tettem és éreztem, hogy ugyan úgy érez, mint én. Kicsit eltávolodott, hogy a szemembe tudjon nézni.
- Dugtok? -rántotta fel a hátsó ajtót Zoé. - Mi az, hogy nem dugtok? -kérdezte viháncolva, amikor észrevett minket.
- Takarodj befelé, te tulipántipró -jött ki Szabi utána nem sokkal később.
- Az liliomtipró, de mindegy -vágta rá Zoé, majd besurrant a fiú mellett.
- Haza kellene vinned Flóra, azt hiszem kicsit többet ivott, mint kellett volna -mutatott maga mögé Szabi, Zoé után.
- Oké, megyek, holnap beszélünk Marci -néztem fel rá, s ott hagytam. Éreztem a szorításán, hogy nem szívesen akar elengedni.
- Én is veletek megyek -mondta Szabi, majd kitárta az ajtót, s előre engedett. Marci kicsit furcsán nézett a fiúra, s rám, majd röhögve odébb állt. Nem értetettem, hogy akkor most mi is van.