Tizenhatodik fejezet

zene

Eljött a várva várt őszi szünet. Ami, ha lehet mondani kissé túlontúl tartalmasan telt el, mint azt bárki is gondolta volna. Az első nap, itthon feküdtem az ágyba, filmet néztem, blogoltam. Jó, tudom, azt mondtam tartalmas lesz és ez meg is változott második napon. Anya kora reggel kiugrasztott az ágyból, miszerint takarítsam ki a szobámat. Aztán be kellett segítenem a főzésbe is, majd amikor mindennel végeztem Zoé azonnal írt, és számon kért, hogy hogy hol voltam egész délelőtt.
- Anyunak kellett segítenem - telepedtem le az ágyamra a laptopommal.
- Már azt hittem megint elhanyagolsz Marci miatt - mászott bele a kamerába.
- Ne féltékenykedj már, nem foglak elhanyagolni miatta - mondtam megforgatva a szememet.
- Ez nem is rendes kapcsolat még csak randin se voltatok - nézegette a lila körmeit fölényesen. Szemöldök felhúzva néztem rá.
- Nem hívott - vontam vállat.
- Majd mindjárt intézkedek - emelte fel a mutató ujját, majd vadul elkezdett gépelni.
- Abonyi most azonnal fejezd be! - ordítottam fel de mindhiába.
- Már késő - vigyorogva nyomta ki a videóhívást, majd szinte másodpercre pontosan, ahogy Zoé kinyomott, megcsörrent a telefonom. Marci neve villogott.
- Szia - köszönt bele Marci. - Elmegyünk ma valahova?
- Figyelj, nem kell azért megkérdezned, mert Zoé írt valami fenyegető levelet - túrtam bele idegesen a hajamba. Egyszer kinyírom ezt a csajt!
- Elhiheted hogy nem azért, de Zoé pont akkor írt, amikor apámnak segítettem, és utána akartalak felhívni - mondta azon az aranyos kisfiús hangján. Akarva-akaratlanul is elmosolyodtam.
- De ha nem jó az idő, majd elmegyünk máskor - próbáltam ellenkezni. A hajam csomókban állt, a szemfestékem elfolyt, és a pólóm szakadt volt. Na, meg egy zuhanyzás is rám fért volna.
- Kurucz fejezd be, 4-re ott leszek nálatok - próbált komolykodni, de hallottam a hangján, hogy mosolyog. Se szó se beszéd nélkül nyomta ki a telefont. Kedves. Egy grimasz után elkezdtem készülődni. Próbáltam valamennyire rendbe szedni magam, hogy Marci ne ijedjen meg a fejemtől. Magamra kaptam a kedvenc farmerom és egy YOLO feliratú trikót. Mivel az időjárás már nem volt annyira kedvező, ezért egy bőrdzsekit is magamra vettem. Marci csak röpke fél órát késett.
- Ne haragudj - nézett rám bűnbánóan, még a száját is lekonyította, és úgy nézett ki, mint egy édes kiskutya. Próbáltam játszani a sértődöttet, de ő magához húzott és megcsókolt. A kicsinyke haragom is elszállt, annyira aranyos volt. A csók után rám mosolygott, majd összekulcsolta a kezünket és elindultunk.. valamerre. A belváros fele mentünk, közben beszélgettünk. Kérdezgetett arról, hogy mit csináltam tegnap, de értelmes válasszal nem tudtam neki szolgálni, amiért ki is nevetett. Elmesélte, hogy tegnap Ő edzésen volt egész nap.
- De ilyenkor mit kell csinálnotok? - néztem rá csillogó tekintettel. Régebben apu mindig kivitt kézi és foci meccsekre, így számomra nem volt annyira idegen ez a sportág.
- Leginkább az edző szopat minket, de majd legközelebb elviszlek magammal és megnézhetsz minket - mosolygott rám. Bólogattam, majd követtem a zebrán át. - Itt is vagyunk - bökött a fejével az aprócska cukrászda felé, mire nekem felcsillantak a szemeim. - Látom a lehető legjobb helyre hoztalak - vigyorogva nézett rám, de én nem törődtem vele csak a pultot bámultam. Egy csoki tortát és egy francia krémest kértem, hozzá egy forrócsokit. Marci csak egy dobos tortát kért, s miután kifizette az ínyencségeket, leültünk a sarokban levő boxba.
- Édes istenem, de régen ettem csoki tortát - kaptam be a villámmal egy falatot. Marci csak mosolyogva nézett. Minden féléről beszélgettünk, kiderült, hogy eddig egyáltalán nem volt komoly kapcsolata. A villa megállt a kezemben és döbbenten néztem rá. - Ne kamuzz!
- Nem kamuzok, tényleg! - rakta fel védelmezően a kezeit nevetve. Egy bizonyos szintig belegondolva ez jó, és aranyos, de más szempontból rossz. Kitudja, lehet én is csak egy futó kaland vagyok számára?!
- Nem hiszem el - ráztam a fejemet. - Pont neked? - hitetlenkedtem.
 - Tudom, hihetetlen, de igaz - vetett rám egy csábos mosolyt. - Te vagy az első komoly kapcsolatom - fordította komolyra a szót. Ezután inkább elvörösödve folytattam a torta evést. Marci őrült módjára hadonászott, de ennek nem tulajdonítottam különösebb gondot, csak ettem tovább. Egyszer csak azt éreztem, hogy valaki felém hajol, majd szájon puszil. Meglepetten pillantottam fel a sütimből.
- Csak egy kis csoki - vigyorgott szemtelenül és éreztem, hogy az arcomat elönti a pír. Inkább szó nélkül foglalatoskodtam a nyalánkságommal. - Tudod mit szeretek benned? Azt, hogy nem szégyenlősködsz előttem, és nem kéreted magad, ha valamit felajánlok. A legtöbb lány még csak süti közelébe sem megy - fintorgott egyet, de nekem a szívem ezeknek a hallatára nagyot dobbant.
- Pedig a süti a legfinomabb dolog a világon! - jelentettem ki büszkén, mire elnevette magát. A cukrászda után elmentünk sétálni a közeli parkba. Sötétedéskor jobbnak láttam hazamenni, így Marci el is kísért. - Holnap látlak? - kérdeztem felnézve rá.
- Nem, nem hiszem, mert holnap Balázs meccse lesz.. oh bassza meg, ezt nem kellett volna - túrt bele a hajába idegesen.
- Mit? - néztem rá furcsán, holott tudtam, hogy elszólta magát, de direkt tettettem, mint aki nem érti.
- Áh, semmi semmit - rázta a fejét hevesen, majd gyorsan terelte a témát. Inkább nem foglalkoztam vele, nem akartam veszekedni.
- Én.. én inkább megyek, majd beszélünk - mutogattam magam mögé, majd egy apró puszit nyomtam az arcára. Már indultam volna be a kapun, amikor megfogott és maga elé fordított.
- Tényleg ennyivel leakartál volna rázni? - mosolygott rám, s felém hajolva hosszan megcsókolt. A csók után kábán biccentettem, majd besiettem a házba. Amikor felértem a szobámba, első dolgom az volt, hogy elővettem a telefonomat a farzsebemből.
- Gyere ide most! 10 perced van - hadartam el, majd választ sem várva kinyomtam a telefont. Zoénak 5 percbe sem tellett, de már a pótkulccsal be is jött az ajtón.
- Na mi az új pletyka? - kérdezte, miközben leült az ágyamra.
- Holnap mit csinálsz? - hajtottam le a laptopomat.
- Gondoltam Dr. House maratont tartok, de miért, talán van számomra egy kis időd a naptáradba?
- Nem vagy vicces, Abonyi - forgattam meg a szememet. - Ma Marci elszólta magát - kezdtem bele a mondanivalómba.
- Hogy homoszexuális? - csillant fel a szeme.
- Nem?! - néztem rá értetlenül. - Holnap Balázsnak box meccse van..
- Megyünk - mondta, mielőtt még bármit is mondhattam volna. - Akkor jó hogy készültem - ment ki az ajtó elé, majd egy táskával tért vissza.
- Mi van benne? - méregettem a hátizsákot.
- A pizsamám, itt alszom - rántott vállat, majd kipakolta a ruháit.
Nem mondtam semmit, már elfogadtam a tényt, hogy Zoénak ha úgy tartja kedve itt alszik, eszik, fürdik lassan már itt él. Vagy nem szeret otthon lenni, vagy nem voltak barátai, majd talán egyszer beavat. Este hamar elaludtunk, nehogy valami ijesztő fejünk legyen másnap. A meccs este 8-kor kezdődik. Zoé kinyomozta, hogy melyik edzőterembe van Balázs és ott volt egy hirdetés. A lényeg, hogy bőven lett volna időnk aludni, de drága barátosném persze hogy nem hagyott. Kora reggel el kellett menni szoknyát venni, mert Zoé kitalálta, hogy Ő bizony abba akar menni és miért is ne tűnjünk a tömegből, Zoé egy rikító narancssárga szoknyát és hozzá egy fehér toppot vett, én azért inkább visszafogott voltam és egy fekete szoknyát vettem.
- Rikítani fogsz - mondtam, miközben ruhát válogattam.
- Mondja az, aki neon zöld felsőt vesz meg - tette karba a kezét durcásan.
- Csak hozzád öltözöm - vontam vállat.
Hazamentünk, ebéletünk, megnéztünk pár filmet és már el is telt az idő. Megfürödtünk, magunkra kaptuk a vásárolt ruhákat, majd elindultunk. Szinte éreztem, hogy kifogunk tűnni a tömegből. Már akkor megbámultak minket, amikor kiléptünk az utcára. Az edzőterem hatalmas volt, teli izmosabbnál izmosabb pasikkal, akik a talpuktól a fejük búbjáig tetováltak voltak. Próbáltunk elvegyülni, hogy Marciék még véletlenül se vegyenek minket észre.
- Szerinted OTP itt lehet? - kérdezte Zoé Emesére utalva.
- Nem tudom - ráztam a fejemet, s közben azon imádkoztam, hogy Marci még véletlenül se lásson meg. Igyekeztünk a lehető legbiztonságosabb helyre leülni, de egy box meccsen ez lehetetlennek bizonyult. A nép teljesen meg volt már őrülve, hiszen egy verekedést láthattak pár percen belül. Az izgalom a tetőfokára hágott, amikor bemondták a harcosok nevét. Balázs egy 20 éves sráccal állt szemben, aki szinte a kétszerese volt neki. Elég ijesztő látványt nyújtott ez az eltérés. Még Zoé szája is tátva maradt. A bíró egy síppal jelezte, hogy elindult az első menet. A srác pár erős ütést mért Balázsra, de néhánynál Ő kitért, majd összeakaszkodtak. S ez ment több meneten keresztül, míg nem azt vettük észre, hogy mindkettőnk derekát egy vaskos kéz öleli át. Riadtan néztünk egymásra, majd fel a 30-as éveiben járó férfira. Nagyot nyelve próbáltam kiagyalni egy tervet, ami a következő volt. Zoét kezénél fogva rángattam el onnan, de egy másik hapsi az utunkat állta.
- Engedjetek el minket - nézett fel rájuk Zoé.
- Miért kislányok, hisz egyedül vagytok úgyis, nem? - vigyorgott ránk az, amelyik elállt az utunkat.
- Zoé - fogtam a lány kezét szorosabban.
- Nem lesz baj - nézett körül.
- Gyere, kislány mutatok valamit - addig húzta a derekánál fogva a pasi Zoét, amíg ki nem csúszott a kezemből az övé. Zoé valami olyasmit motyogott, hogy megoldja. Rettenetesen féltem.. Ilyenkor kértem, hogy Marci vegyen észre minket.
- Balázs! - visította el magát hirtelen, mire az előttünk levő csapat hátrafordult. Próbálták le állítani a két férfit, de védelmükbe állt még három haverjuk. Mi csak próbáltunk meghúzódni, sőt még Zoét is lefogtam, nehogy még jobban felkeltse magára a figyelmet. Már annyira feltűnő volt a tömegnek, hogy hátul dulakodás van, hogy leállították a meccset. Biztonsági őrök jelentek meg, akik próbálták szétszedni a verekedőket. Annyira nagy lett a zűrzavar, hogy elvesztettem Zoét. Sírva álltam egy helyben és kapkodtam a fejemet, hátha valaki ismerőst meglátok, de senki sehol. Lökdösődtek, s volt, hogy majdnem fel is löktek. Teljesen egyedül voltam, és csak átkozni tudtam magamat, amiért belementem Zoé ötletébe. Sőt, hogy egyáltalán elárultam neki. A kijárat felé igyekeztem, de teljesen elállták az utamat. Pörgött az agyam, de teljesen le voltam sokkolva. Egyszer csak valaki erősen megragadta a kezemet, és húzni kezdett kifelé. Többször kiakartam húzni a kezéből az enyémet, de túl erősen tartotta. Kint, a fél sötétben láttam meg azt, hogy ki is vitt ki.
- Mégis mi a jó istent keresel itt? - kérdezte Marci dühösen, de engem épp olyannyira nem érdekelt, hogy dühös, hogy a nyakába ugrottam. - Annyira megijedtem - sóhajtott fel szorosan ölelve engem.
- Annyira sajnálom - zokogtam.
- Az én hibám, én szóltam el magam - csókolgatta a homlokom és próbált csitítani.
- Figyelmen kívül kellett volna hagynom - ráztam a fejemet és egy centire se távolodtam el tőle. Ahhoz túlságosan is féltem még.
- Vagy szólhattál is volna, hogy el akartok jönni. Nem mellesleg ez a miniszoknya túl kirívó - bámult le a szoknyámra kicsit zavartan.
- Miért? - néztem rá értetlenül.
- Mert teljesen beindít a fenébe is! Nem akarom, hogy mindenki téged bámuljon, csak én bámulhatlak meg - csapott a mellette lévő falba, majd kicsit idegesen felém nyújtotta a pulcsiját. - Vedd ezt fel! - utasított, amit kissé kábán, de megcsináltam.
- Zoé nem tudom hol van - motyogtam a cipzárt piszkálgatva.
- Miért ő is itt van? - kérdezte értetlenül.
- Szerinted? - néztem rá, amolyan "ezt komolyan kérdezted" fejjel.
- Balázs tuti megkeresi - vágta rá, s közben egy pillanatra sem engedett el.
- És utána ki is akad - mosolyogtam Marcira, aki kissé megenyhült, s egy újabb puszit adott a számra. Az emberek csak úgy tódultak ki a teremből, kénytelenek voltunk félre állni, annyian voltak. A meccset lefújták, áttették másik időpontra. Azért kicsit gáz belegondolni abba, hogy miattunk hagyták félbe a meccset. Fél óra múlva Balázs jelent meg kézen fogva Zoéval.
- Na a két hősködő primadonna - nézett rám és Zoéra Balázs mérgesen.
- Csak meg akartunk nézni - fogta zavartan a kezét Zoé. Már neki sem volt nagy a szája.
- Én hazaviszem ezt itt - hagyta figyelmen kívül Zoé válaszát, majd a fejével felé bökött.
- Oké, én meg Flót -intettek egymásnak, és úgy, mint mikor az Oroszlánkirályba elválasztják Kiarat és Kovu-t, úgy néztünk egymásra Zoéval.
- Nagyon haragszol rám? - kérdeztem halkan útközben, mert egyáltalán rám sem nézett, s hozzám se szólt.
- Szerinted? - fordult felém indulatosan, mire összerezzentem. - Megállítják a meccset, mert valaki ringen kívül verekedik ismeretlen okokból, aztán kiderül, hogy egy közel 16 éves, barna hajú, barna szemű lány, és egy 17 éves szőke lány miatt állt le az egész, végül meglátom a barátnőmet a tömeg közepén elveszve. Nem, nem vagyok ideges - rázta a fejét. - Felfogtad, hogy komolyabb bajotok is történhetett volna?
- Tényleg sajnálom, én csak.. én csak Zoét kísértem el, és téged is látni akartalak - motyogtam lehajtott fejjel.
- Annyira buta vagy - ölelt magához, s az állát a fejemre fektette. - Ilyet többet ne csinálj, jó? Próbállak védeni, de úgy nem tudlak, ha keresztbe teszel nekem - döntötte a homlokát az enyémhez.
- Holnap csinálunk valamit? - kérdeztem oldva a feszültséget.
- Majd hívlak - adott egy csókot. - Este is, csinálhatnánk szextelefont - vette elő a komoly arcát.
- Marcell - néztem rá hitetlenkedve.
- Na, csak vicceltem - nevette el magát, közben magához húzott.
- Talán meg is kapod - álltam lábujjhegyre, s megcsókoltam, majd ott hagytam. Az ajtónk kukucskálójából láttam, hogy egy darabig tátott szájjal nézi az ajtót, majd elindul haza. Kuncogva zártam be az ajtót, majd felsettenkedtem a szobámba. Zoé írt egy SMS-t, miszerint siessek Skype-ra, mert olyan mesélnivalója van, hogy eldobom a bugyimat.
- Na, mi az? - néztem bele kíváncsian a kamerába.
- Azt hiszem szerelmes vagyok - találtam szembe magamat Zoéval, aki döbbenten engem bámult, a narancslé, amit éppen ittam, pedig a szőnyegen landolt.
- TE SZERELMES VAGY BALÁZSBA?