Tizenkettedik fejezet

Szeptember vége

zene

Napok teltek el azóta, hogy Marcival összevesztünk. Azóta ha mondhatom úgy, hogy az osztályunk két részre szakadt. Volt a 4 srác, és voltunk mi lányok Tomiékkal kiegészülve. Minden egyes nap, amikor beléptem az osztályba, megfagyott a levegő. Mondhatni, hogy mióta Marcival összevesztem a tanulmányi eredményeim sokkal jobbak, és táncolni is minden egyes nap elmegyek. Innentől muszáj majd a saját életemmel foglalkoznom, és nem azzal, hogy Marci mikor fog belém kötni újra, és hogy mikor lesz velem megint kedves. Mindössze csak kóbor pillanatok voltak ezek, nem jelentettek semmit. Csak játék volt.
Hétfő volt, ismét. Reggel minden a szokásos rutin szerint ment, elkészültem, apu eldobott a suliig, a srácok közömbösen mértek végig, egyedül Dani és Atis köszönt nekem vissza. A teremben, már Zoé nagyba fogyasztotta a reggeli kóláját, Lola a telefonján játszott, Linda pedig házit másolt. Az irodalom és a matek szokásosan unalmas volt, és szokásosan senki nem figyelt. Ellenben velem. Azonban kémia után, vagyis miután elkezdődött az angol óra, egy dallam jelezte, hogy az igazgató vagy a suli titkárnő beszélni fog. Eleinte nem foglalkoztam vele, de miután kimondták a nevemet, felkaptam a fejemet.
- Most az én nevemet mondták? -kérdeztem meglepődve, magamra mutatva Lindától. A lány csak bólintott, és miután a tanár is bejött, felküldött a titkárságra. Értetlenül pakoltam össze a cuccaimat és hagytam el a termet. A titkárságon sorba kellett állni, annyian voltak, már azon kezdtem agyalni, hogy nem-e csináltam én is valami hülyeséget, amiért most kapni fogok. Bár kétlem, hiszen az utóbbi időszakban nem követtem el semmit.
- Hogy hívnak, kedves? -kérdezte a közel 60 éves néni.
- Kurucz Flórának.
- Ó, igen. A tánccsoportod felhívta az iskolánkat, hogy kikérjen mára, meg pár nap szüneted is lesz, de a részleteket majd a tanárod elmondja - mosolygott rám, majd egy köszönöm után, minél előbb elakartam hagyni az épületet.
A lányoknak üzentem, hogy majd hívom őket és senkinek ne mondjanak semmit, persze erre mindannyian bólintottak. A srácok csak értetlenül figyelték minden mozdulatomat, nem értették, hova megyek délelőtt. Hazaérve bepakoltam a táskámba, felhívtam anyut és ettem egy almát, amennyire tudtam csak siettem, de még így is majdnem lekéstem a buszomat. A táncteremhez érve a hangulatom azonnal feltöltődött, ha ide jövök pezseg bennem az adrenalin és úgy érzem, hogy itt élek csak igazán. A tánc segít gondolkodni, ez az életem.
Rami, a tánctanárom, mindent elmondott. Egy hónap múlva verseny hét lesz, és muszáj rá készülnünk. Lesz olyan nap, hogy nem kell bemennem a suliba, hiszen egész nap próbálnunk kell majd. Tudtam, hogy kemény időszak fog következni, de benne voltam. Ez csak egy újabb mérföldkő volt az életemben, egy újabb állomás, az álmom eléréséhez.

***

Október közepe

Teltek a napok. Egyre gyorsabban teltek, és egyre közelebb érkezett a verseny napja. Volt, hogy éjjelt nappallá téve kellett bent maradnom a stúdióban gyakorolni. Mindenki a győzelemre összpontosított, csak ez éltette a csapatot. Egy közel négy perces mixre fogunk táncolni, amibe Rihanna egyik száma, Will.i.am és Britney közös száma, és Usher dala szerepel. A csapat létszáma megközelíti a harminc tagot, így eléggé úgy néz ki a helyzet, mintha egy utcai táncra készülnénk. Alig várom már az emberek elképedt tekintetét, amint előadjuk a műsorunkat. Elképesztő nézni a döbbent arcokat, és hallani a sikolyokat, összevegyülve a zene basszusával. Imádom.
- Flórácska, megmutatod nekem még egyszer az utolsó blokkot? -jött oda hozzám Szabi, a csapattársam. Bólogattam, majd mellé álltam, és újra megtanítottam neki. A végén kiderült, hogy csak pár részt nem tudott, de elég ügyesen tettette a hülyét. - Nem megyünk el kajálni egyet? -kérdezte vigyorogva, amikor láttuk, hogy kezd kiürülni a terem.
- Benne vagyok -kuncogtam fel, majd a vállamra véve a sporttáskámat elindultam zuhanyozni.
- A hallba negyed óra múlva! -kiabált utánam. Intettem, és besiettem a zuhanyzóba, hogy mihamarabb készen lehessek. Irtózatosan éhes is voltam, na meg elég régóta nem mozdultam ki. Hiányoztak a srácok, és a hülyeségeik. Miután összevesztünk Marcival, azóta nem nagyon kerestek. És ez bántott.
Miután végeztem, Szabi már a bejárat előtt várt rám. Egész úton hülyültünk, végre kicsit felszabadultam.
- Na, és milyen az új osztályod? -kérdezte a hamburgerével harcolva. A kezdeti jókedvem kicsit elapadt és magam elé bambulva próbáltam elképzelni, most mit is csinálhatnak. Szabi egy krumplit dobott felém, amit hamis sértődöttséggel fogadtam. Visszadobtam én is egy krumpli szemet, amit vigyorogva megevett. - Fincsi -rágta meg a falatot, mire én szemet forgatva elröhögtem magamat. Csak egy pillanatra fordultam el, csak egy pillanat volt az egész, hogy észrevegyem. Engem néztek, hol kérdően, hol megbántódva.
- Kérdezted, hogy milyen az új osztályom -motyogtam. - Hát, ott vannak -biccentettem egy aprót a fejemmel.
- Azokra a lányokra célzol, akik felénk tartanak, és azokra a srácokra, akik döbbenten minket bámulnak? -tippelgetett arra fordulva.
- Azokra -bólintottam komoran.
- Cső csaj -vetődött be a boxunkba Linda, majd Lola és Zoé is követte.
- Ki ez a cuki fiú a társaságodba? -fordult Zoé vigyorogva Szabi felé.
- Pöcze Szabolcs -vigyorgott a srác.
- Pöce, mint a gödör?- nézett rá röhögve Zoé.
- Nem, mert a nevem cz-vel van - nézett a lány szemébe Szabi kihívóan.
- Csak mondom fiacskám, Flóra foglalt és azért jött el veled kajálni, mert éhes volt és így legalább nem a saját pénzéből eszik - tette karba a kezeit Zoé és heves bólogatásba kezdett. Elkerekedett szemekkel figyeltem Zoé monológját, majd hol a lányokra néztem, hol Szabira.
- Minden fiúval így beszél? -nézett rám Szabi.
- Ilyen a stílusa - nyeltem egy nagyot a fejemet rázva.
- Még itt vagyok -lóbálta meg a kezét Zoé.
- Eljössz velem most meginni valamit? -kérdezte Szabi Zoé felé fordulva.
- He?-néztünk rá egyszerre a lányokkal.
- Hogyne, de csak azért, hogy ne legyél Flóra közelébe - vigyorgott rám Zoé.
- Köszi, hogy itt hagytok -kiáltottam utánuk, de Szabi karonfogva elment Zoéval, a lányoknak meg állítólag fontos dolguk akadt. Egyes egyedül maradtam a bokszba. Már készültem, hogy itt hagyom a helyet, amikor valaki ismét leült velem szembe. Hirtelen felkaptam a fejemet, amivel csak azt értem el, hogy bevertem az asztalba. - Te mit keresel itt? -kérdeztem sziszegve és a fejemet fogva.
- Ki volt ez a srác? -kérdezte Balázs.
- Közöd? -kérdeztem vissza ugyanolyan hangsúllyal, majd inkább a vállamra véve a táskámat, kiléptem az utcára. Az oldalzsebből próbálván előkotorni a fülhallgatómat a zenelejátszómmal együtt, egy rántás a karomon akadályozott meg benne. Riadtan kaptam hátra a fejemet, a legrosszabbra számítva. De csak Marci magatehetetlen tekintetével találkoztam. - Mit akarsz?
- Igaz az, hogy miattam nem jársz be a suliba? Hogy ki akarsz iratkozni? - kérdezte kétségbeesetten. A tekintetét az enyémbe fúrta, próbálta onnan kiolvasni a választ. - Igaz ez, Fló?
- Gondolj amit akarsz -válaszoltam sóhajtva, majd a hajamba túrva, és többször is visszanézve rá hazasiettem. Felzaklatott a kérdése. Hogy kiiratkozni? Meg van ez húzatva? - Abonyi Zoé, remélem nem te mondtad Marcinak, hogy ki fogok iratkozni az iskolából! -tárcsáztam a szőke hajú padtársnőmet, aki valamit rágcsált a telefonba.
- Kurucz Flóra, én egy szóval se mondtam neki, hogy kiiratkozol. Annyit mondtam, hogy nem fogsz bejárni a suliba, Ő meg túl gondolta. Erről nem tehetek, hogy túl nagy a fantáziának a gyereknek -szinte gondolatban láttam, ahogy vállat ránt.
- De komolyon, hogy gondolhat ilyeneket?- dőltem hanyatt az ágyon és a plafont kezdtem el tanulmányozni.
- Úgy, hogy túl sok szappanoperát néz - hümmögött.
- Ne keverd össze magaddal -mosolyodtam el. - Balázs féltékenykedett -jegyeztem meg.
- Me'? - kérdezte a lány nem túl intelligensen.
- Hát mert látta, hogy elmész Szabival -magyaráztam neki.
- És akkor mi van, nekem kell mindennap azt néznem, ahogy smárol a csajával -csacsogta. - Átjössz este itt aludni? -kérdezte.
- Hát nem tudom -húztam a számat.
- Jaj, ne már, péntek van, tisztára begyöpösödött vagy, tuti 2 hete nem gyantáztad a lábad -röhögött saját magán.
- És akkor mi van? -kérdeztem fintorogva.
- Ne védd ennyire Tarzan élőhelyét - röhögött folyamatosan.
- Nem vagy vicces Abonyi -forgattam a szememet sóhajtva.
- Valld be, hogy jó poén volt, Kurucz!
- Ja nem -nevettem fel. - Jó, átmegyek, összepakolok, 30-35 perc és ott vagyok, meg anyut felhívom.
- Legyen 45, mert addig még meg tudok nézni egy Dr. House részt -nyomta ki a telefont.
Anyut felhívtam, és örült neki, hogy kimozdulok, legalább nem egyedül leszek otthon, így gyors bepakoltam a táskámba. Kóla csak Zoénak, popcorn, chips meg jó sok édesség. Percre pontosan 1 órába telt a készülődés. Mikor odaértem, Zoé addig csinált melegszendvicset az apukájával, és elég érdekesen sikerült, mert poroltóval fújták a melegszendvicssütőt.
- Sziasztok -köszöntem (Zoé szülei kérték, hogy tegezzem őket). - Megkérdezzem mi történt? - léptem Zoé mellé.
- Azután, hogy apu orvosi szikével vágta szeletelt -nyomta meg a szeletelt szót- kenyeret, már én se nagyon tudtam követni az eseményeket.
- A vér nem válik vízzé -jegyeztem meg, mire kaptam egy középső ujjat az arcomba. Ezután inkább rendeltünk gyrost és néztünk néhány sorozatot. Később Linda és Lola is átjött, szóval nem sok mindent aludtunk, de jól esett ez a kis kikapcsolódás. Beszéltünk Tomival és Bálinttal is skypeon. Persze Zoé aranyköpéseit már vezetni fogom, mert beoltotta Tomit, miszerint "Kis korodban lángész voltál, de lepisiltek, és azóta csak füstölögsz." No comment.
- Mikor lesz versenyed? -kérdezte Lola a laptopot bújva.
- Jövő héten -válaszoltam sóhajtva.
- Nem izgulsz? -kapta fel a fejét Zoé.
- Most, hogy így mondod de -mondtam gúnyosan, mire Ő egy vigyor után visszafordult a TV elé. Így jobban belegondolva, már csak egy hetem van. Egy hónap telt el, és mindjárt versenyhét. El sem hiszem, hogy mindjárt itt van. Muszáj, egyszerűen muszáj lesz nem elrontanom. Ezek a versenyek nagy lehetőségek számomra. De legfőképpen nem okozhatok csalódást a csapattársaimnak. Túl nagy az elvárás.