-Valami mászik mellettem -sikítozott. A számra kellett tennem a kezem, hogy ne röhögjek föl hangosan. -Húzz már innen, te idióta - ütögette a mellette, röhögőgörcsben szenvedő Danit.
- Tudom, hogy kívánod a közelségem -nevetett folyamatosan a már földön fetrengő fiú. Linda egy határozott mozdulattal kirúgta az ágyából. Kellemes érkezés lehetett.
- Egy dolgot kívánok, és az egy nagy adag hamburger jól megpakolva, szóval ha nem vagy az, akkor menj innen -hajolt le hozzá.
- És ha én pakollak meg, akkor se maradhatok?- kérdezte szépen mosolyogva rá, de erre Linda olyan ütött az arcába hogy mindegyik fiú felszisszent.
- Ne csak az arcomat ne, gumicukorból van -kiabálta a tenyerébe temetve az arcát. Szerintem lesz holnapja egy monoklija..
- Te, hallod, ha lesz valami monoklid, ne nagyon hangoztasd, hogy egy lány vert meg - paskolgatta meg a vállát Atis, mire a még mindig szemét fogó srác mérgesen lökte meg.
- Na, de igazából azért jöttünk, mert mi megyünk a partra. Jöttök ti is?- kérdezte Bálint összecsapva a két kezét.
- Menjünk ijesztgetni az a-s lányokat -vetette fel ötletként Lola vigyorogva.
- Tetszik a gondolkodás módod -ütött a vállába Atis, mire Lola felszisszenve elterült. -Ne haragudj, nem tudtam hogy ennyire fájni fog -kért rögtön bocsánatot.
- Nem a te hibád, hanem a paintball -motyogta a vállát dörzsölgetve.
Magunkra vettünk egy pulcsit és egy cipőt, majd útnak indult a PÖAAL terv. Ezt Bálint találta ki, miszerint Pisiltessük Össze Az A-s Lányokat. Eredeti, nem?
Tomi annyira beleélte magát ebbe a szituációba, hogy a fűben el kezdett bukfencezni és olyan pózokat csinált, mintha éppen bevetésen lenne.
- Tiszta a terep - suttogva kiabált. Már ha ilyen lehetséges. Közben a kezeivel mutogatott, amit persze csak Bálint értett. Miért is rökönyödök meg?!
- Látjuk -szólt neki oda Dani simán elsétálva mellette.
Amikor odaértünk az a-sok házához, csak szuszogásokat meg néha egy-egy horkantást hallottunk.
- Most mi lesz? -kérdezte Linda a fűben guggolva.
- Kell egy terv- simogatta az állát Atis.
- Félek -fogta meg a pulcsim ujját Zoé. Annyira szorongatta, hogy már teljesen kinyúlt lett. Szuper. Volt egy új pulcsim anno hatvanötben.
- Mitől? -nézett le rá Balázs, mert éppen a lányok ablakához mászott Marcival.
- Attól a kutyától, ami a bokorból vicsorog ránk - mutogatott, mire mindenki odanézett a bokorhoz, ahol egy hatalmas német juhász állt.
- Veszett kutya, veszett kutya -futkározott körbe Bálint, pedig a kutya meg se mozdult, - és itt jön a volna,- de ahogy meglátta és megérezte a félelmet, futásnak eredt. Tomi, Atis és Dani futni kezdett, mi pedig felmásztunk az ablakokba. Nagy nehezen feltudtak húzni minket a fiúk, mielőtt a kutya odaért volna a házhoz.
- Félek -remegett mellettem Zoé. - Le fogok esni -szorongatta az ablakpárkányt.
- Mondjuk kapaszkodj jobban? -néztem rá kérdően. Én is eléggé féltem attól, hogy leesünk, de nem kezdtem el jajveszékelni, mert akkor tuti, hogy bekövetkezik.
- De valami van az ablakhoz ragasztva - dörzsölgette a pólójába a kezét fintorogva.
- Ja, bocs, odaköptem a rágóm -szólalt meg Marci.
- Tipikus pasi -vágtam oda. Undorító. Megakar harapni minket egy kutya, de Ő az ablakokba köpi a rágóját.
- Tudom hogy bejönnek az ilyenek -mosolygott szemtelenül. Még tetszett is volna ez a mosoly, ha, egy, nem egy kibsztt nagy német juhász akarna a seggünkbe harapni, kettő, ha nem lenne ennyire öntelt, három, na jó, aranyos a mosolya.
- Ja, főleg azok, akik azt mondják, hogy szagolgassam a pólójukat -vágtam hozzá cinikusan egy fintor kíséretében.
- Tudom, hogy beleszagoltál -vigyorgott rám pimaszul.
- Ja, valószínűleg utána azért szédültem -bólogattam vadul.
- Tudom, hogy szédítő vagyok -kacsintott. Felfújt hólyag!
- Talán nem most kellene flörtölnötök, amikor egy német juhász ugrál, mert éppen minket nézett ki vacsorájának -szólt ránk Balázs.
- Én legalább nem rögtön vetkőztetem a csajt -vágott vissza. Most komolyan előttünk kell ilyenről beszélni?! Egy fintor után inkább a kutyára szenteltem a figyelmemet, ami még párszor ugatott, de valószínűleg megunhatta a ránk várakozást, és inkább elindult vissza a bokor felé.
- Előjöhetünk? -bújt elő a három fiú a hordók mögül. Oké, ez nekünk miért nem jutott eszünkbe? Mindig nekünk kell elvinni a balhét, úgy látszik.
- Ja -ugrott le az ablakból Marci. Mi is követtük, majd elkezdtünk ötletelni, miképpen szívathatjuk meg az évfolyamtársainkat.
- Lányok, van nálatok smink igaz? -dörzsölte össze a kezét Dani ördögien vigyorogva. Régi trükk, de attól még jó.
- Van -feleltük egyszerre, majd visszaosontunk a szobába, és a teljes sminkfelszerelésünkkel tértünk vissza. Belopóztunk olyan halkan, amennyire csak lehetett és a 9.b akcióba lendült. Mindegyik a-s fiút szépek kirúzsoztunk, hozzá egy kis pirosító és szemceruza. Meg azért valamit rajzoltunk az arcukra is emlékként.
- Ez megmozdult -szólt nekem oda Linda, miközben Márkot festette ki a vörös rúzzsal. - Mozog -szólt kétségbeesetten, és kapkodta a fejét.
- Feküdj -szóltam rá, és levetettük magunkat a földre. Kúszva mentünk ki a fiúk szobájából.
- A lányokkal mi lesz?-kérdeztem a falhoz tapadva.
- Őket a fiúk elintézték, most spuri van - ragadta meg a kezemet, majd kirohantunk az ajtón, vissza a mi házikónkhoz. Ott álltak már a többiek, és minket vártak.
- Mit csináltatok ti ennyi ideig? -kérdezte Tomi
- Szerinted? Gondoltam kicsit lepihenek az egyik srác ágyába. Gondolkozz már - morogtam, miközben elmentem mellettük.
- Hm, szeretem ha a lányok tüzesek -vigyorgott szüntelenül.
- Hm, akkor szerintem azt is szereted, ha pofán vágnak -mosolyogtam rá negédesen. Erre inkább már nem mondott semmit, mert látta, hogy most jobb, ha nem kötegszik Szerencséje.
Reggel arra ébredtünk, hogy hatalmas sikoltozás és hangzavar van. Mindenki zombiként kelt ki az ágyból, persze az osztályfőnök nem tudta miért vagyunk ennyire fáradtak.
- Jó reggelt -köszöntem a csajoknak, ők pedig ásítva intettek. Az álmosságot próbálva kitörölni a szemünkből, lementünk a fiúkhoz, de ők még húzták a lóbőrt.
- Nem kelnek ezek fel semmire -panaszkodott Lali bácsi, miközben az egymás hegyén-hátán alvó fiúkra mutatott.
- Valamire csak felkelnek -mondta Linda megvonva a vállát.
- Majd szóljatok, ha felkeltek -dőlt a legközelebbi ágyba Zoé. Szerintem képes lett volna még a fiúk közé is lefeküdni, amennyire kómás volt.
- El fogunk késni a reggeliről -fogta a korgó hasát Lola. Mindiiig csak a kaja...
- Nálam az átlagos kelés vasárnap 11 és 12 között van -ültem le a székre ásítozva.- Habár.. tudom, hogy ébresszük fel őket! Van vuvuzelám- futottam fel érte.
- Ez trombita -nézett rám a tanár, amolyan 'kis pisis vagy, biztos, hogy ez trombita, nekem ne beszélj stílusban'.
- Nem, ez vuvuzela -ráztam a fejemet, majd jó erősen belefújtam. Végül is elértem a célomat. Némely fiú felsikított az ijedtségtől, némely fiú meg morgott érte.
- Mi volt ez az állatbőgés? -kérdezte Atis az ágyában feküdve csukott szemekkel.
- Biztos párzási időszak van -vágta rá Marci motyogva.
- Már azt hittem, én eregettem el a gázokat -ült fel Tomi meglepődötten.
- Most hogy így mondod.. - ült föl az ágyában az orrát fogva Bálint, aki Tomi mellett feküdt.
- Sok volt este a chili -vont vállat, majd megemelgette a takaróját, mire a mellette fekvő Bálint lefordult az ágyról.
- Nem is ettünk chilit. Bár, ha te a sült szalonnát chilinek nevezed, akkor azt ettünk - vágott vissza.
- Nem mindegy hús-hús...vagy a chili nem hús? -kérdezte tanácstalanul.
- Látszik nem jársz be biosz órákra, fiam - hagyta el dünnyögve a szobát az ofő.
- Mér' idén van biosz óránk? Lemaradtam valamiről?- kapta felénk a fejét csodálkozva, mire mi fájdalmasan felnyögtünk.
A srácok összeszedték magukat, míg mi addig inkább kint megvártuk őket. Ezután elmentünk az étterembe. Az egész osztály egy asztalhoz ült, az a-sok pedig pont mellénk. Mily' véletlen. Szerintem ezek a mi beszólásainkon élnek.
- Hallod Márk, jól áll a pirosító. Csini vagy -kiáltott oda neki Dani, mire az említett morogva elfordult. Látszott rajta, hogy azt se tudja, hogy hol van.
- Nem zavar, hogy a fülembe ordibálsz, te idióta?- fogta be a fülét Linda és mérgesen nézett a mellette ülő Danira.
- Elnézésedért esedezem milédi - vigyorgott rá teli szájjal, mire Linda egy fintor után inkább elfordult. Ha lehet ezt mondani, mi voltunk a legesleghangosabbak az osztályok közül.
- Mi az, hogy nem lehet itt dobozos kólát kapni...? - háborgott mellettem Zoé csapkodva. Reggeli hiszti.
- Majd iszol otthon, edd a virslit! -csitította az ofő szüntelenül.
- Ha ez virsli, akkor én összejövök egy a-s fiúval -folytatta magába fortyogva.
- Szerintem ennek a cuccnak 25%-a csak hús, vagy még annyi se -emelgettem fintorogva a "kaját". Idézőjelesen, persze. Nem csak mi voltunk úgy, hogy nem eszünk műanyag kaját, mert senki nem ette meg a reggelit, így később elmentünk egy hamburgert enni. Kipróbáltunk még néhány játékot, majd összepakoltunk, és elindultunk a buszhoz, ahol Gábor bácsi már várt minket.
- Csókolom Gábor bácsi -rohant oda Tomi kapálózva, ezzel együtt oldalra dobva az utazótáskáját.
- Szerbusz Tamás -pacsizott le vele.
- Hogy megy a járgány? -kérdezte Atis megütögetve a busz oldalát.
- Ez többet élt, mint ti -válaszolta mosolyogva.
- Szerintem még az üknagyapám apjánál is többet élt -vágta rá, ki más mint Balázs. Ezek után bepakoltuk a bőröndöket, majd mindenki felszállt, és vártunk a csodára. Vagyis hogy elinduljon a busz.
- Gyerekek, van egy kis probléma -nézett hátra Gábor bá'.
- Csak nem leszakadt a felni? -rötyögött Bálint a chipsét zabálva. Szó szerint.
- Nem, meg kellene tolni a buszt -vakargatta a tarkóját tanakodva Gábor bácsi.
- Hogy mit csinálni? -kiáltottunk fel egyszerre. Ki felháborodottan, ki röhögve. És így esett meg az, hogy a 9. b egy 40-es években készült buszt tologatott.
- Én ezt nem bírom -mondta Tomi kitárt karokkal, majd levágódott a fűre.
- Kinek a hibája ez? -tette fel a költői kérdést Lola, mire mindenki Zoéra nézett.
- Most mi van? Turnébuszokat is szokott vezetni, ki tudta, hogy ezt a tragacsot hozza el? -kérdezte felháborodottan.
- Gyerünk fiúk, az ágyba is ilyen gyengék vagytok?- kiabálta Linda, miközben a buszt tolta hátulról. Én csak a hátammal támasztottam és a körmömet piszkálva hallgattam a többiek beszélgetését.
- Kussolj asszony, inkább toljad, vagy én tollak meg- mutatott be neki Dani.
Valahogy így történt meg az első közös kirándulásunk. Hazafele mindenki elfáradt, hiszen amúgy se aludtunk sokat az éjjel és még buszt is kellett tolnunk. Mondhatjuk azt, hogy egészségesen elfáradtunk. Otthon persze el kellett mesélnem mindent szóról szóra, de beszélés közben elaludtam az asztalon.
ez a rész is nagyon jó lett :) várom a következőt. :D
VálaszTörlésnagyon ott volt..:D Marcii :33 (csak hetente lesznek részek? :OO) nem tudom, hogy kibírom e....xxV
VálaszTörlésnagyon vicces volt, sok résznél nagyot nevettem pl. PÖAAL terv :DDD
VálaszTörlésRöhögöők! xDDD PÖAAL? xd jól összehoztad! Kövit! *--*
VálaszTörlésHUhh remélem nekem is ilyen osztálytársaim lesznek jövőre :D mondjuk a 8.b verhetetlen hülyeségben nagyon szeretem őket remélem senki nem felejti el a másikat:) na és most a törTÉNETRŐL :d ESZMELETLEN JOOO :D imádom az írásod felbecsülhetetlen esküszöm :) más a zenével művel nagyot te egy egyszerű szöveggel ami mégis lenyűgöző csodállak nagy C vel :D
VálaszTörlésK**va jól írsz örülnék ha így írnék nagyon gyorsan kövit szeretnék!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! :)
VálaszTörlésHuh..
VálaszTörlésÉn alapjában véve szeretem a SZJG-t. Tény, hogy könnyű olvasmány, de tetszik, és akár még félkómásan is el lehet olvasgatni anélkül, hogy igazán megerőltetnénk magunkat.
Az erre alapuló történetekről viszont az a véleményem, hogy ne. Tényleg ne. Amit egyszer megalkottak, ne alkosd meg újra, mert abból semmi jó nem sül ki. Tényleg.
Szóval ja, így álltam neki a történetednek. Nem sok esélyt adtam arra, hogy tetszeni fog, és mégis tetszett. Komolyan nem hiszem, el... de kifejezetten imádtam. Huh, nem ismerek magamra.
Ment a feliratkozás, pipa, meg miegymás. Várom a következő fejezetet, így tovább:))