Ötödik fejezet

Szeptember 7-8, Szombat-Vasárnap

zene 

Szombaton nem kellett korán kelnem, így kiélveztem a pillanatot és délig aludtam.Viszont megbeszéltük a lányokkal, hogy délután elmegyünk moziba, meg beülünk valami kaját enni. Amíg nem mentem el a megbeszélt helyre, addig a bátyámat boldogítottam, mindenféle hülyeséggel, amit persze Ő a maga módján díjazott, és egy "ha most nem húzol ki a szobámból, megmondom anyunak, hogy a múltkor te vitted el a kedvenc nyakláncát, amit el is szakítottál". Igen, innen látszik, mennyire szeretjük egymást a bátyámmal.
Végül, amikor már elegem lett a bátyám folytonos "höhöhö, zsarollak" és "remélem jó sokáig nem látlak" megjegyzéseiből, inkább elindultam a plázába, ahol már vártak a többiek.
Azt hiszem a moziba mi voltunk a leghangosabb társaság. A Step Up 4 alatt is folyamatosan dumáltunk egymásnak. A film valami fantasztikus volt, bár Zoénak nem tetszett annyira, mert Adam G. Sevani keveset szerepelt. De azért a végén hallgathattuk, hogy milyen jól mozog, milyen helyes és wow. Örülünk. :)
Mozizás után beültünk egy kajáldába, ahol rendeltünk magunknak egy tál gyrost, és miután fizettünk, Zoé felvetette, hogy mi lenne, ha elmennénk hozzájuk. A ház kívülről már orbitálisnak látszott és akkor még nem is láttuk belülről. Ha először a házat láttam volna meg, akkor biztos azt hittem volna, hogy itt egy sznob család lakik, ami persze nem így van.
Mikor beléptünk, egy kis folyosóra érkeztünk, ahol levetettük cipőinket, majd Zoé bevezetett a nappaliba. Hatalmas volt, úgy, mint maga az egész ház. A falak krémszínűek voltak, és teljesen modern bútorkokkal volt berendezve, mintha éppen egy lakberendezési katalógust lapozgattunk volna. Az apukája a kanapén ülve dolgozott valamit a laptopján, mire nekem egyből olyan érzésem lett, mintha csak a saját apámat láttam volna magam előtt.
- Szia Apu -köszönt neki Zoé, amire a férfi felnézett a laptopjából és kedvesen ránk mosolygott. Bemutatkozás után leültünk mi is a kanapéra beszélgetni.- Apu, tudsz adni hétfőre egy igazolást?
- Minek? -kérdezte értetlenül Zoé apukája.
- Azt hiszem, progresszív multifokális leukoenkefalopátíám van -hümmögött, miközben megállapította a diagnózisát. Mindannyian értetlenül néztünk rá.
- Tegnap megint Dr. House-t néztél, igaz?
- Talán egy kicsit -vallotta be bólogatva, mi pedig azonnal elröhögtük magunkat. Sőt, Linda annyira nevetett, hogy a hirtelen levegővételének közben egy röfögés jött ki a száján. Aztán még egy. És így tovább. Mint
kiderült, Zoé apukája orvos és elsősegélyt szeretett volna adni Lindának, mert azt hitte ott helyben megfullad. Végül Linda már azon röhögött, hogy Laci bácsi elsősegélyt akart adni neki. Zoé anyukája a hangos nevetésre jött le a lépcsőn, majd mikor meglátott minket elmosolyodott és odajött hozzánk.
- Abonyiné Farkas Viktória, de hívjatok csak Vikinek -hadarta. Már akkor tudtam, hogy kire hasonlít Zoé. Az anyukája egy csinos, harmincas éveiben járó nő, aki mint kiderült ügyvéd. De ez a magánéletében nem látszott meg.
Túlpörögve kínálgatott minket mindennel, de Zoé egy idő után megunta,  leállította az anyját és a szobája felé vettük az irányt. A szobája tipikus lány szoba volt, nagyjából semmi különös csak négy-öt kupa és érem, amit a szertornával szerzett, meg pár kép volt a falon. Kibeszéltük a fiúkat az osztályból, a tanárokat és úgy magát az egész iskolát, majd miután kifogytunk a témákból, Zoé bekapcsolta a Wii-t és elkezdtünk bowlingozni. Este 8-kor értem haza, anyu nem volt otthon, dolgozott, apu pedig tévét nézett. Csináltam magamnak egy sonkás-sajtos szendvicset, majd a tányérommal társultam hozzá és úgy 11 környékén pedig felmentem gépezni. A közösségi oldal pörgött, a maradék 5 fiú bejelölt ismerősnek és még páran a suliból is. Néhányukat csak látásból ismertem, de azért mindegyiküket visszajelöltem és immáron ők is a baráti körömet bővítették. Bekapcsoláskor a Skype automatikus betöltött és Zoé egyből konferencia beszélgetést indított. Egy köszönésre futotta, mert Zoé egyből elkezdte hadarni, hogy bejelölte az egyik srác a suliból, aki történetesen Olivér volt. Miközben hallgattam, jött egy Skype felkérésem, Marci volt az.
- Mit akar tőlem Marci?-vágtam Zoé szavába értetlenül.
- Az ki?-kérdezte döbbenten.
- Mondjuk az osztálytársad -vágta rá Lola hitetlenkedve.
- Miért mit csinált? -kérdezte Linda.
- Felvett Skype-ra- mondtam vonakodva, majd végül elfogadtam a felkérést.
- Uuuuuuuu- huhogtak mindhárman, mire én egy komoly nézéssel rájuk szóltam:
- Kuss! -mondtam, s abban a pillanatban egy videóhívás ablak ugrott fel, amit ijedtemben kinyomtam. Döbbenten néztem bele a kamerába.- Kinyomtam.
- Nem még itt vagy -szólt bele Zoé.
- Nem, te hülye, a Marci hívását.
- Videószex!!!!-üvöltözte Zoé jó hangosan. Azért remélem apu nem jön fel megnézni mi történik. Kínos lenne. Eléggé.
- Mi a frászt akarhat? -gondolkoztam hangosan.
- Most mondtam -vágta rá Zoé orbitális nagy vigyorral.
- Nem vagy te egy kicsit perverz? -kérdezte Lola.
- Fogadd el, négy évig ezt fogod hallgatni -kacagott, amolyan sátáni stílusban. Néha komolyan megijedek tőle.
- Hívd már vissza -kiáltott rám Linda.
Felfüggesztettem a beszélgetésünket, majd visszahívtam Marcit. Egyből elfogadta a hívást és szépen le is oltott.
- Bocs, rossz gombra nyomtam, téged is ki kellett volna nyomjalak -vigyorgott bele a kamerába szemtelenül.
- Marha vicces -motyogtam megilletődve. -Na jó. Mit szeretnél?- kérdeztem sóhajtva.
- Holnap meccsem lesz -közölte lazán.
- És? -néztem rá furán. Nem tudtam hova rakni ezt a "keressük meg Flórát, és mondjuk el neki mit csinálunk holnap" dolgot. Valljuk be, egyáltalán nem érdekelt.
- Eljöhetnétek -vonta meg a vállát, mire én mindenhova néztem, csak a kamerába nem. Nem tudtam hova tenni ezt a kijelentését. - Csak nem zavarba hoztalak? -mosolygott pimaszul.
- Nem -vágtam rá gondolkozás nélkül. - Mindössze nem tudom eldönteni, hogy honnan jött ez az ötlet. Mert ha egy hete ismerjük egymást. Honnan tudjam, hogy nincsenek-e mocskos szándékaid?!- kérdeztem.
- Kislányokkal nem kezdek, ne félj -kacsintott rám, mire én eltátottam a számat. Azt tudtam, hogy Marci pofátlan, de hogy ennyire?!
- Akkor azért láttalak az egyik a-s lánnyal. Fogadok,hogy még nálam is fiatalabb - fintorogtam annak a lánynak a gondolatára. Valahogy bekúszott elém a kép, ahogy előttük tette azt a maradék agyát. Még mindig nem értem, hogy vehették fel Debrecen egyik legjobb iskolájába. Ja, már tudom. Valószínűleg apuci kinyitotta a pénztárcáját.
- Lehet, de nagyobb mellei is vannak -nyalta meg a száját.
- Megeshet, de ha megkérdezed tőle, hogy mi jön a 69 után, Ő azt mondja, hogy szájmosás, én meg azt, hogy 70 -vágtam rá.
- Ez igaz -nevetett fel. -Várlak titeket 3-kor az arénába.
- Ki mondta, hogy elmegyünk?- kérdeztem összeráncolt szemöldökkel.
- Én?- kérdezett vissza.
- És mióta adok a véleményedre? -kérdeztem vissza én is játszadozva. Ha harc, hát legyen harc.
- Amióta megláttam a szexi nyelved -hezitált egy darabig, s végül rávágta a választ, mire én elvörösödtem és abbahagytam a szócsatát. Ő nyert.
- Jó, elmegyünk -sóhajtottam feladva.
- Tudtam - vigyorodott el győztesen. - Amúgy cuki a pizsid -nyomta le a beszélgetést. És én vagy öt percig az üres Skype oldalt bámultam. Még mindig a beszélgetés hatása alatt voltam. Aztán visszahívtam a lányokat, akik már tűkön ültek, és szóról szóra elmeséltem, hogy mi is történt. Teljesen be voltak zsongva a holnapi nap miatt. Én kevésbé.

 *****

 Reggel üvöltözésekre ébredtem, és azt vettem észre, hogy valaki bevetődik mellém.
- Nem csak a szerelmeseké a világ -énekelte Linda és mint kiderült, Lola volt az, aki bevetődött mellém. Kicsit hiányérzetem volt Zoé miatt, de mint megtudtam, Ádámnál leragadt.
- Ádám a szemed levedd a barátnőmről, legfőképp a kezedet - kiabáltam át a szobájába.
- Rosszul kérdezted, honnan veszed, hogy nem éppen ő tapogat engem?-kiáltott vissza. A hangokból ítélve igaza lehetett, de azért mégsem hagyhattam, hogy elnyerje az igazát. A hagyományt meg kell tartani, miszerint a szócsatákban, mindig én nyerek.
-  Nem tudom kinek volt 4 éves barátnője!
- Hé! Az az óvodában volt - morogta, és még három szobával arrébb is hallottam, ahogy dörmög.
Egy ideig nálunk tanyáztunk, aztán miután összeütöttünk valami kaja féleséget- azért mégis csak nem költhetünk mindenre pénzt-, összeszedtük a cuccunkat és mentünk a meccsre. Milyen érdekes. A lelátó tele volt az egész osztályunkkal, de legfőképp szurkoló lányokkal.
- Sziasztok -lépett oda hozzánk Marci, miután beértünk a csarnokba. -Hát csak eljöttetek -nézett rám győzedelmes vigyorral.
- Mondtam tegnap este -néztem vissza rá furán.
- Jó, de azt hittem, megharagszol a pizsamás beszóláson -vont vállat.
- Van egy bátyám, te hozzá képest semmi nem vagy -legyintettem.
- Ja, egy elég helyes bátyja van -vágta rá Zoé. Marci és én egy darabig bámultunk a lányra, de aztán inkább figyelmen kívül hagytuk. Már indultunk volna fel, a fiúk mellé, de Marci elkapta a karom. Értetlenül néztem először a kezeinkre, majd rá.
- Ha nyerek, mit kapok? -nézett mélyen a szemembe.
- Semmit, tudtommal ez csak selejtező - meredtem rá.
- Tőled mit kapok? -nyaggatott.
- Egy gratulációt?! -tártam szét a karomat.
- Minimum egy puszit vártam! -nézett rám lekonyult szájjal, de a nevetőráncaiból látva, tudtam, hogy csak a mosolyát rejti el.
- Majd kapsz a nagymellű a-s lánytól -vágtam rá gúnyosan elmosolyodva és ott hagytam.
A lányok kérdően néztek rám, de én csak legyintettem. Kicsit hosszú lett volna elmesélni, na meg a hely sem lett volna alkalmas. A meccset végigkiabáltuk, valami eszméletlen volt! Az biztos, hogy nem lesz hangom holnapra. Volt, mikor Marciék álltak vesztésre, de az Ő góljával megnyerték az első selejtezőt. Izzadtan jött le a pálya szélére, ahol az egész osztály várta, plusz pár a-s lány, élükön a nagymellűvel.
- Jó voltál tesó -veregette hátba Balázs, majd a többiek is gratuláltak a győzelemhez.
- Mekkora gólt rúgtál a végén -ugrott a nyakába, mint megtudtam Kitti.
- Dobott, de mindegy -jegyeztem meg félhangosan, egy fintor kíséretében, mire a többiek hangosan elkezdtek röhögni. Szerintem Kittinek le sem esett, mert csak értetlenül nézett körbe. IQ harcos.
- Nem megyünk el enni? -kérdezte Lola.
- Lezuhanyzom, átöltözöm és elmehetünk- válaszolta Marci a fejét megtörölve az amúgy már izzadt mezébe. A látvány. Wow.
- Kint megvárunk -intett Balázs, majd elindultunk kifele a csarnokból.
- Fló, várj egy kicsit! -kiáltottam utánam Marci.
- Mi az? -fordultam hátra, Marci pedig megállt előttem és az arca egyre közelebb volt az enyémhez. Egyszerűen leblokkoltam! Nem tudtam elhúzni a fejemet, szinte lesokkolt az, hogy közeledik felém.
- Most behajtom rajtad a puszimat, amit meg kellett volna kapnom -nyomott egy puszit a homlokomra.
- Mit csinálsz? -léptem egyet hátra vörös fejjel.
- Találkozunk kint -engedte el a füle mellett a kérdésemet, majd vigyorogva ott hagyott. Dübörgő szívvel mentem ki a többiekhez. A lányok nagyba dumáltak a srácokkal a látott meccsről, de Balázs rám nézett, miközben beleivott a kólájába. Tényleg összeillik Zoéval.
A nézése, az, hogy "tudom ám mi történt bent", csak még jobban összezavart.
Marci nem időzött sokat, 10 perc múlva már csatlakozott is hozzánk, így még 4 óra előtt eltudtunk menni pizzát enni. Nem vagyunk annyira összeszokott osztály, de az első héten mit is várhattunk volna. Már az is meglepő, hogy így együtt ülünk, és beszélgetünk egymással. Az előző osztályommal nem voltunk annyira összetartóak, így örülök, hogy végül itt sikerült beilleszkednem. Még 6 előtt értem haza, apa otthon volt, anyut pedig megint elkerültem, mert esti műszakja volt. Csináltam magamnak salátát, majd felmentem a szobámba, és egy berögzült mozdulattal benyomtam a gépet. Zoénak első dolga az volt, hogy elindította a konferencia beszélgetést. Parancsukra, el kellett mesélnem nekik, hogy mi volt ma Marcival. A történtek hatására Lola és Linda teljesen megbolondultak, vigyorogtak össze-vissza, Zoé pedig háborgott, hogy nem látta. És így telt el a vasárnapom, vele együtt a hétvégém is.