Nyolcadik fejezet

Szeptember 14, Szombat

zene

A tegnapi nap, igazából semmit tevésből állt. Szokásos péntek 13.-ai para, miszerint, milyen balszerencse éri a másikat. Én csak nevettem azon, ahogy Zoé körbe-körbe futkározott az osztályban, mert állítása szerint, ránézett a portás, és hogy húsz nap múlva meghal. Így inkább egész nap csak voltam. Nem foglalkoztam semmivel, csak rákészültem a másnapra.
Nem sok mindent aludtam az éjjel annak is köszönhetően, hogy Zoé folyamatosan bombázott az sms-ekkel, hogy ő nagyon fél a holnaptól és nem akar aludni a fiúkkal.(?). Reggel az órám csörgése előtt jött az utolsó sms. Szó szerint idézem: "Nagybátyám elviszi az egész osztályt a kalandparkba:D sulinál találkozunk. csá" Mivel nem tudtam már visszaaludni, így inkább kikeltem az ágyból és csináltam magamnak egy laktató reggelit. Ami tojásrántottából és a szokásos kávémból állt. Anyu épp akkor jött haza az esti műszakából.

- Ilyen korán? Rosszul vagy?-dobta le az asztalra a táskáját.
- Nem, csak osztálytársam felkeltett és már nem tudtam visszaaludni -magyaráztam.- Ma megyek a gólyaavatóra -szürcsöltem bele a kávémba.
- Tudom, mindent bepakoltál?
- Azt hiszem igen -kezdtem el falatozni.
- Akkor jó, vigyázz magadra, majd hívj -rendezte le ennyivel és elment aludni.
Reggeli után gyorsan fogat mostam, egy kis alap smink, hajcsinálás és a kikészített ruhám. Ádám jött be komoly arccal, mikor átnéztem a cuccaimat.
- Zavarlak?- kérdezte.
- Nem, gyere csak -mosolyogtam rá.
- Szóval szeretnék neked adni valamit -fogta meg kezem és belerakta.
Mikor megnéztem, hogy mit tett bele, nem tudtam eldönteni, hogy megetessem vele vagy dobjam csak neki. Az óvszeres doboz ott pihent a kezembe.
- Korán van ehhez Ádám -sóhajtottam.
- Komolyan akarom, hogy elvidd magaddal!
- Ádám csicskaavatóra megyek, nem buliba -hitetlenkedtem.
- Nem baj, akkor is vidd el, a lelkem megnyugszik -nézett rám aggódó tekintettel.
Megforgattam a szemem és eldugtam a táskám legaljára. Aput nem akartam felkelteni, ezért gyalog mentem a sulihoz. Végül is nagyon jól festettem egy utazótáskával a vállamon, szerintem azt hitték, hogy kidobtak otthonról. Mikor odaértem, Marci, Balázs, Atis és Lola volt csak ott.
- Sziasztok -léptem oda hozzájuk, miközben ők elmotyogtak álmosan valami hello félét.
Pár perccel később pedig Linda szó szerint odaugrott hozzánk és kiabálva köszönt mindenkinek, amiért lehurrogták. Már mindenki ott várt kíváncsian, hiszen nem tudtuk, hogy milyen busz fog jönni, mert Zoé nagyon föl volt pörögve, amikor szólt nekünk.10-kor megláttunk egy rozoga, kék alapon fehér buszt, aminek láttára mindenki egy emberként imádkozott, hogy ne fékezzen le előttünk, de imáink nem jutottak meghallgatásra, mert Zoé pattant le a buszról. Egy fintor után elkezdtük bepakolni a csomagokat.
- Te, Zoé nagybátyád mit dolgozik?- kérdezte Lola.
- Menedzser -vágta rá.
Eközben Dani is megkérdezte a sofőrünktől ugyan ezt:
- Gábor bácsi mit tetszik dolgozni?- kérdezte kisfiúsan.
- Buszsofőr vagyok -mosolygott rá. Az egész osztály Zoéra kapta a tekintetét, aki nagyot égett. Számíthatott arra, hogy jól kiröhögjük, mert vörös fejjel felszállt inkább a buszra. Nevetve követtük, s időközben az ofő is felesett a buszra. Na, jó nem szó szerint, csak simán felszállt. :)
Az út hangoskodással, többféle zenehallgatással telt. Zoé és Bálint megint énekelni kezdett majd rockert játszottak a busz közepén. Azt hiszem, Bálint még le is fejelte a korlátot.
- Gyerekek viselkedjetek -kiabált hátra az osztályfőnök, s közben annyira kapaszkodott az előtte lévő ülésbe, mintha csak attól félne, hogy szétesik a busz. Valljuk be, nem sok kellett hozzá.
- Gábor bácsi,  hazafele vezethetek én? - kiabálta Atis a busz hátsó feléből.
- Majd akkor fiam, ha ilyen buszod lesz mint nekem -szólt vissza a buszsofőrünk.
- Akkor kimegyek a roncstelepre, biztos van ilyenből vagy 20 darab -vágta rá röhögve Dani.
- Szemtelen vagy, fiam -szólt hátra az ofő.
- Bocsánatáért esedezem tanár úr, de van szemem, sőt anyámék szerettek, ezért kettővel is megajándékoztak -röhögött Dani és itt már mindenkinek folyt a könnye.
A tekintetem néha összetalálkozott Marcival, aki a másik négyesnél ült a fiúkkal. Tegnap sikeresen beégtem, így a mai napot inkább szeretném túlélni, meg mondjuk az egész hétvégét bénázás nélkül.
- Tanár úr, pisikélni kell kell! -kiáltott fel Tomi.
- Tinédzser fiúnak nincsenek gondjai a tartogatással.
- Azzal nincsen gond, csak szétrepedek -nyöszörgött.
- Mindjárt lesz itt egy benzinkút, elmehetsz oda -szólt hátra Gábor bácsi.
Tényleg volt egy benzinkút a közelben, így a fiúk leugrottak a buszról, mi lányok inkább meghúztuk magunkat. Két hatalmas szatyorral jöttek vissza. Dani vett nekünk 4 csomag pattogós cukorkát, gondolom hálából a tegnap miatt és amin meglepődtünk, hogy Balázs vett Zóénak egy dobozos kólát.
- Ööö...köszi -motyogta, a fiú csak biccentett és visszament a többiekhez.
- Ez mi volt? -kérdezte Lola olyan halkan, hogy azt hittem Zoé nem is hallotta.
- Tuti felrázták -nézett gyanakvóan a fiúkra, akik fütyörészve nézegettek ki az ablakon. Nem voltak feltűnőek, hogy hirtelen mindent abbahagytak. A röhögést, a zene hallgatást, inkább szótlanul ültek és egymást bámulták. Áh, dehogy.
Zoé az egyik kezét maga elé tartotta, és úgy bontotta ki az üdítőt, míg mi inkább átültünk más ülésekre, egyáltalán nem akartunk a kóla áldozata lenni. Mindenki izgatottan várta, hogy fröccsenjen az ital, de szerencsére nem történt semmi, és azt hiszem ezt a mutatványt be is bukták. Az egy órás utat végig nevettük, a fiúk rosszabbnál rosszabb vicceket meséltek. Azt hiszem lesz egy kis izomláz a hasamba.
Amikor megérkeztünk, minden szem az eredeti dinoszauruszkorból visszamaradt buszunkra szegeződött. Nos, úgy néz ki a feltűnés nélküli hétvégém csődbe ment.
- Mi ez a fostalicska? -mutatott az a-s Krisztián a buszra röhögve. Az a-s osztály persze folytatta a buszunk cikizését, de a fiúk nem hagyták annyiban:
-Mi eredetiségre törekszünk, nem beleolvadni a tömegbe, mint például ti, az átlagos buszotokkal - mutatott ránk Balázs, majd az a-sokat szállító buszra. Az csak egy egyszerű fehér kisbusz volt. Nem volt rajta semmi érdekes, ahogy Balázs is mondta. Vetettek ránk egy flegma arcot, majd elfordultak, az a-s lányok pedig ide-oda tették magukat a fiúk előtt. Erre tudnám azt mondani, hogy szánalmas.
Megkaptuk a karszalagokat, persze, minden osztálynak más volt, mi neon zöldet kaptunk. Zoé visítva fejezte ki a tetszését. Igazából ez már nem osztott, nem szorzott. Így is hülyének néztek minket. Beléptünk a kapun, és mindenféle játék tárult a szemünk elé. Kötélpályától elkezdve a rodeó bikáig.
- Tanár bá felülhetünk rá?-kérdezte Tomi.
- Majd igen, de előtte csapatépítő programok lesznek - mondta az ofő, és elterelt mindenkit lepakolni. Fél óra múlva egy hangos bemondóval hívták fel a figyelmünket, hogy siessünk le a pályára.
Technikai okok miatt, most volt a szabad foglalkozás, ezért elmentünk körülnézni. Mikor odaértünk a mászófalhoz, Lola úgy döntött, hogy ő kipróbálja. Türelmesen várta az egész osztály, míg meg nem jelentek az a-sok. Van egy olyan érzésem, hogy direkt jönnek utánunk. 
- Mást is ilyen erősen szorítasz, mint azt a kapaszkodót? -kérdezte az egyik a-s fiú, mire az egész osztálya elröhögte magát.
- Ő nem, de én igen, ha akarod kipróbálhatjuk, csak nehogy véletlen letépjem -állt elé Zoé csípőre tett kezekkel. Ezen a héten volt alkalmam megtudni tőle, hogy nem egy-kettő balhéban részt vett már.
- El se férne a kezedben cica, szóval ne pattogj -állt vele szemben Márk, és fölényesen elvigyorodott. Hányingerem lett ezektől a nagyképű majmoktól. Mégis miért van az, hogy mi normálisak vagyunk, Ők meg teszik az agyukat csak azért, mert a Szent Lőrincbe járnak?
- Szerintem vegyél vissza az arcodból, mert ennek nem lesz jó vége -állt ki Zoé védelmében Marci. Oké! Ilyenkor még is hol vannak a tanárok?!
- Húha, most aztán félnem kellene? - vigyorodott el. -Ha annyira nagynak hiszitek magatokat, álljatok ki ellenünk -állt előttünk karba tett kezekkel Márk, mögötte pedig az osztálya.
- Persze, hogy benne vagyunk - állt oda Marci és Zoé közé Bálint és kacsintva rámosolygott az a-sokra.
- Mik lesznek a feladatok?- kérdezte zsebre vágott kezekkel Balázs.
- Menjünk végig a pályán és majd ami eszünkbe jut, azt kell megcsinálni -adott ötletet az egyik lány a másik osztályból. Az első játék, ami mindenkinek feltűnt, az a vízi dodzsem volt.
- Legyen ez az első feladat, minden osztályból 4 ember jöjjön -kiabált oda az a-s Márk, miközben már a csónakokat készítették elő.
- Ki megy tőlünk?-fordult hátra a csapathoz Tomi.
- Én megyek- tette fel a kezét Zoé, majd utána Atis is.
- Még két ember kell, lányok?-nézett ránk Atis.
- Én nem igazán tudok úszni -pirult el Lola, miközben a hajával babrált, végül Atis ránk nézett.
- Ti? -bökött felénk.
- Mi későbbre tartogatjuk magunkat -néztünk össze Lindával. Biccentve elfordult a többiek felé.
- Akkor Balázs, Marci?- nézett az említett két fiúra Atis.
- Jó, de én veled megyek - állt mellé Marci.
- Te áruló! Hát máris megcsalsz? -kérdezte nevetését visszatartva Balázs.
- Bocs mókuskám, de kell a változatosság, már kezdtelek unni -szállt be a kétszemélyes dodzsembe Marci nevetve.
- Na, gyere te lány, elégíts ki!- ölelte át Zoé vállát Balázs, miközben a part felé mentek.
Szinte egyszerre néztünk össze a három lánnyal, s kezdtünk el szakadni. A fiúk a beszóláson nevettek, míg mi Zoé vörös fején. Kellemetlen pillanat.
Összegezve tőlünk Atis és Marci alkotott egy csapatot, a másik pedig Zoé és Balázs csapata volt. Az a-sok közül Márk és Csabi, a másik pedig Olivér és Kitti. Bár sipákolt egy sort, hogy nehogy vizes legyen, de Olivér rászólt, hogy ha még egyszer elkezd hisztizni, Ő maga löki bele a vízbe. Amikor minden csapat bent volt a vízben, az a-s Krisztián egy fütty szóval jelezte, hogy a verseny elindult. A bénázások persze azonnal megindultak, kezdjük azzal, hogy Atis és Marci nem tudta beindítani a dodzsemet, viszont Zoé teljesen megkattant, vagy 30-al repesztettek az a-sok felé.
- Ez a lány hülye -kiabálta röhögve Balázs, miközben próbált nem kiborulni a csónakból.
- Csöndbe legyél, inkább evezz, hogy gyorsabban menjünk - parancsolgatott, amit persze Balázs meg is csinált.
- Ezt nem hiszem el, indulj már el te szar -ütögette a kormányt idegesen Atis.
- Segítsünk nekik -szólaltam meg, majd az egész osztály odament és betolta őket. 5 perces szenvedés kellett ahhoz, hogy ők is bevegyék a tavat.
- Figyelj már oda te idióta, tiszta víz a kezem -sipákolta Kitti.
- Hallod, tényleg mindjárt én löklek bele a vízbe, sőt itt is hagylak ha nem fogod be -ordítozott vele Olivér, és ezt a helyzetet a fiúk ki is használták, de pechükre nem dőltek fel.
- Te Balázs -kiáltott oda Marci. - Ez a szar egyáltalán feltud dőlni szerinted? -kérdezte, miközben Kittiéket próbálták fellökni.
- Minek nézel te engem, valami dodzsemesnek? -dőlt hátra a "hajóba", s elkényelmesedett, mire Zoé meglökte és inkább csinálta a dolgát.
- Hajrá srácok -sikítozott Lola. Az egész osztály elkezdett ordítozva szurkolni nekik, míg az a-sok csak nézték őket. Csapatszellem és összetartás tombol bennük erősen. Szerintem nekik fontosabb az, hogy mikor adják ki a legújabb márkás cuccot. Divat majmok.
- Balázs az istenit, te is csinálhatnál már valamit a nézelődésen kívül -pufogott Zoé.
- Ó istenem, akkor vetkőzz -mondta vigyorogva.
- Mi van? -nézett rá hitetlenkedve.
- Vedd le a pulcsid és a pólód-szólt rá, miközben a part felé igyekeztek. - Add ki a lányoknak -bökött felénk a kezével.
- De nem veszem le -tiltakozott.
- Meg fogsz fázni, ha vizes lesz a felsőd -mondta és egy mozdulattal le is szedte róla a pulcsit, majd a kezembe dobta. -Pólót is - nézett rá várakozóan.
- De nincs rajtam bikini!- kezdett el vörösödni. Szép paradicsom színe volt. :)
- Melltartó van, nem? -húzta fel a szemöldökét, amolyan 'meg vagy' stílusban. A lényegét nem nagyon értettem, de hát.. inkább rájuk bízom.
- Van, de.. -próbált ellenérveket keresni, de Balázs elég hitelesnek bizonyult.
- Utoljára szólók - szólt rá erőteljesebben, mire Zoé megadta magát és inkább levette a felsőjét, majd odadobta nekem. A fiúk fütyültek, de Balázs rosszalló pillantatást vetett rájuk, amire egyből abbahagyták. Marci is és Atis is oda evezett hozzánk, majd a fiúk is levették a pólójukat és szintén nekem dobták.
- Nem vagyok ruhafogas -kiáltottam oda, de azért a látvány tetszett. Hm.
- Szagolj bele a pólómba bébi, majd az olyan lesz, mintha ott lennék én is -kiáltotta Marci vissza nekem vigyorogva, mire én ledermedtem. Ezzel meg mégis mire akart célozni?!
Vagy fél órán keresztül viaskodtak egymással, de végül mi nyertünk, mert a srácok csapatként dolgoztak össze, bár tiszta víz volt mindegyik, a lényeg, hogy nem borultak föl.
- Ezt most lehet hogy ti nyertétek, de a következő menet a miénk lesz -mondta Márk, miközben az átázott cipőjét vette le. Mindenükről folyt a víz.
- Szétfagyok -mondta dideregve Zoé.
- Gyere ide -tártam szét a karomat, majd ráadtam a pulcsiját.
- Olyan becstelennek érzem magam, megmutattam a csipkés melltartóm -húzta a fejére a pulcsit vörösödve. A számba harapva próbáltam nem felröhögni.
- Olyan mint a bikini -veregette a vállát megértően Linda, de láttam rajta, hogy neki se kell sok a nevetéshez.
- Nekem bejött -ment el mellettünk szemtelen vigyorral Olivér.
- Remélem jól megnézted, mert utoljára láttad -szóltam neki vissza fintorogva.
- Hát, kitudja - nevetett fel. - Sőt, lehet hogy még a tiédet is fogom látni -kacsintott rám, mire a gyomrom bukfencezni kezdett. Hányingerem lett a sráctól.
- Viszont én azt tudom, hogyha most nem kussolsz, nem lesznek fogaid, amivel enni tudnál - jött oda Balázs.
Innentől persze mentek az oltások, de inkább közéjük álltunk, mielőtt egymásnak ugrottak volna. Szerencsékre abbahagyták, mert odaértünk a következő állomáshoz, ami a gokart pálya volt.
Linda, Bálint, Dani, Lola és én jelentkeztünk a feladatra, az a-soktól Krisztián, Barbi, Evelin, Csabi és egy magas, zöld szemű srác, azt hiszem Ő a múltkor nem volt ott, a padnál. Látszott rajta hogy gyúr. Miközben magunkra vettük a védőruhát, megkérdeztem Lindától, hogy ki az a gyerek:
- Asszem' Martinnak hívják -bíbelődött a cipzárral. Egy bólintással lereagáltam, majd elindultunk az autókhoz, hogy beleülhessünk. Már most izgatottan vártam, hogy száguldozhassak.
- Úgy érzem magamat, mint Lewis Hamilton -szólt oda nekem Lola.
- Majdnem úgy is nézel ki -fordultam felé nevetve. Miután a többiek is elfoglalták a gokartjukat, egy kürttel jelezték, hogy a verseny elkezdődött. Bálint és én remekül elkaptuk a rajtot, míg a többiek egy kicsi fázis késéssel indultak. Bálint volt az első, de ez érthető volt, hiszen Ő motorozik. Utána jöttem én, az a Martin gyerek, mögötte pedig Linda és Lola holtversenyben. Az a-s lányok kicsit le voltak maradva, mert a féket nyomták a gáz helyett először. Volt egy nagy mázlim, hogy Ádám sokszor elvitt magával motorozni, így tudom az ilyen dolgokat.
Végül a második helyből harmadik lett, de akkor is büszke voltam magamra, hogy harmadik lettem. Viszont Bálint nyert, ami annyit tesz: megint mi győztünk! Salallalalala.
- Ezt vártuk tőled - veregette hátba Marci.
- Alap, hogy nyerek -húzta ki magát nagyképűen Bálint.
- Ez full nem volt érvényes! Ő motorozik! -kiabálta az egyik a-s. Ezek mégis mennyien vannak?!
- Érvénytelen a meccs -reagálta le Márk.
- Érvénytelen a jó édes.. -kiabálta oda a nem publikus adatot Bálint, de a fiúk lefogták mielőtt neki ment volna. Inkább mentünk tovább az utolsó feladatra, amitől minden lány kicsit megriadt, hisz paintballozni kellett.
- Ez most mindenkinek kötelező - mondta Krisztián, miután ódzkodva a feladattól az ajtóban ácsorogtunk. A vége az lett, hogy a fiúk beráncigáltak, és kényszerítettek, hogy átöltözzünk.
- Majd megvédünk titeket lányok -játszotta a nagymenőt Tomi, de persze hogy ő volt az, akit kilőttek az a-s lányok után. Ennyit a védelemről.
Kaptam pár lövést én is. Szerintem befog lilulni mindenem.
- Pszt, Flóra, gyere ide itt vagyunk -integetett az egyik bokorból Linda.
- Ti hogy bírjátok? -guggoltam le hozzájuk. Végre nem egyedül botladozok a semmi közepén.
- Seggbe lőttek, érted? -kiáltott fel Lola, mire mi rögtön befogtuk a száját.
- Engem meg mellbe. Asszem' most nőtt ki a második mellbimbóm -dörzsölte azon testrészét amit említett összeráncolt homlokkal Zoé. Kicsit érdekesen néztünk rá.
- Én egy lövést se kaptam. Szétlőttem az a-s lányokat, viszont pisilnem kell. Nagyon -suttogott Linda elhúzva a száját.
- Nekem a combom, a hátam és a vállam is rettenően fáj -motyogtam a vállamat simogatva.
- Szervusztok csibék -hallottuk meg Olivér és Márk hangját mögöttünk. Ijedten kaptuk hátra a fejünket, próbáltunk lehasalni, s megpróbáltuk a lehetetlent. Az egész egy filmbe illő jelenet volt, mert a mi osztálytársaink a segítségünkre segítettek, s így mi voltunk fölényben. Szerintem innentől már mindenkinek tiszta, győztünk.
- Nagy volt a szájuk, ennyi -vette le Bálint a ruhát, amivel együtt a gatyája is lejött. Pironkodva vette magára vissza, míg mi próbáltuk magunkba fojtani a nevetést.
- Most komolyan. Rajtad egyetlen egy sérülés sincs, semmi az égadta világon?! -ment oda Dani Lindához hitetlenkedve, s végig nézett rajta. Nekem volt zavarba ejtő az, ahogy végig stírölte.
- Jó vagyok a rejtőzködésbe -mosolygott rá Linda zavartan.
- Taníts mester -hajolt meg előtte a srác vigyorogva.
- Én félek fürdeni majd - mondtam száj húzogatva, miközben a foltjaimat nézegettem a karomon.
- Én is, de van krémem, majd bekenem a hátad -ajánlotta fel Zoé.
- Megköszönöm, de ha nem baj, akkor én nem kenem be a melled -túrtam bele a hajamba zavartan.
- Nem is akartam kérni -nevetett fel. Még jó. Kicsit lett volna csak érdekes. Fúj.
- Én elvállalom -tette fel a kezét Tomi vigyorogva.
- Ha Zoé bele is menne, akkor sem tudnád, hogy mit kéne csinálni. Életedben nem láttál még női testet, haver- veregette meg a vállát két oldalról röhögve Marci és Balázs. Ooooké, szokásos haverok közti ugratás.  Vagy legalábbis azt hiszem. A srácok között ez van nem? Áh, mindegy, férfi logika.
A nap végén elgondolkodva, rájöttem arra, hogy nem bántam meg, hogy a Szent Lőrincbe jelentkeztem. Azt hiszem, végre kaptam egy tökéletes osztályt. Miután átöltöztünk, közösen elmentünk egy pizzát enni, majd megkerestük az ofőt, hogy teljesítsük a feladatokat. Fáradtan bár, de megcsináltuk őket. Ezután mindenki mehetett a saját kis faházába normálisan elhelyezkedni. Az a harc, ami a helyekért ment, no comment. Én szerencsémre középre letudtam vetődni, míg a többiek a maradék helyért harcoltak. Végül a felállás az lett, hogy a lányok fent, a fiúk lent az ofővel. Mekkora mázli, hogy az ofő nem nő. Azt nem bírnánk ki.