Hetedik fejezet

Szeptember 11-12, Szerda-Csütörtök

 zene

Nem is tudom, hol kezdjem. Túlontúl zsúfolt egy hetünk volt, pedig ez még csak a második hét és ha ez nem lenne elég, szombaton megyünk a gólyatáborba. Így a hétvégi délutánig alvásomnak lőttek. Ne csodálkozzanak, ha véletlenül fejetlen embereket látnak az utcán! Nem hiába hagynak inkább aludni.
Szerda reggel hamarabb keltem, mint ahogy az órám ébresztett volna. Komolyan. Aludhatnék, de nem, nekem már öt órakor virrasztanom kell. Így szépen komótosan összeszedtem magam, majd lementem a konyhába. Miután rutinszerűen elvégeztem a dolgaimat, elgyalogoltam a suliba. Néha sétálni is kell, nem árt egy kis egészséges életmód, ahogy édesapám mondaná.
Linda a helyén ült, a srácok mellett, akik körbeállták Balázst. Nem nagyon foglalkoztam a helyzettel, sőt nem is láttam mi történik, bár gondolom valami játékról beszélhettek. Zoé és Lola együtt csörtettek be az osztályba, és tipikus filmbeillő mozdulat lett volna, ha Zoé felém jövet nem torpan meg, és fordul oda Balázshoz:
- Jesszusom, de csúnya vagy - mondta összeráncolt szemöldökkel, majd végleg leült mellém. Zoé és a maga kedvessége. Szerintem már mindenki hozzászokott.
- Én is téged -biccentett a srác a fejével. Na, mit mondtam.
- Na haver, mondjad már mi történt -sürgette Atis izgatottan.
- Csak tegnap volt egy meccsem és rosszul kaptam az ütést -legyintett Balázs semmiségképpen. Azért egy ütés nem semmiség. Legalábbis nekem nem az.
- Csak nem egy lóval verekedtél? -kérdezte Zoé, miközben elővette a napi kóla adagját.
- Ha egy 80 kilós néger faszi neked ló, akkor igaz, azzal verekedtem -nézett rá felhúzott szemöldökkel. Jó, összegezzünk. Mint kiderült, Balázs bokszol, és tegnap kapott egy igen szexi mokeszt a szemére.
Az első óra hamar és csendben telt el, gondolom a reggeli fáradtságnak köszönhetően.
- Olyan fáradt vagyok -ejtette le a fejét a padra Zoé. Szinte koppant.
- Nézz egy kicsit körül, ezzel nem vagy egyedül -válaszolta ásítva Linda.
- Menjünk el ma inni -vetette fel az ötletet Zoé. Mindenki értetlenül nézett rá.
- Zoé még csak 15 évesek vagyunk, meg akarsz minket rontani? -néztem rá hitetlenkedve.
- Már megtettem -vigyorgott, majd rám vetette magát, úgy, hogy hátraestünk a székkel. Nyögve lökdöstem le magamról, szerintem agyrázkódást kaptam.
- Tudtam, hogy ferde hajlamúak vagytok -kiáltotta oda Dani röhögve.
- Veled az élen -kiabálta vissza neki Zoé, miközben lekászálódott rólam. Erre a kijelentésére Dani elkomorodott és inkább meghunyászkodott. Hoppá, a tekintély.
Lassan, ráérősen, lesétáltunk az öltözőbe. Az a-s lányok a mi(!) fiú osztálytársainkról beszélgettek, persze inkább figyelmen kívül hagytuk őket. Álmodozni még szabad.
A tornaterembe beérve a fiúk már keményen nyomták a fekvőtámaszokat, nekünk meg megint maradt a talaj és a szertorna. Már javában folyt az óra, mikor a bukfencem közepén, egy hatalmas sikolyt és egy puffanást hallottam. Ezt majdnem a nyakam bánta. Zoé a szivacson feküdt, a tanár pedig fölé hajolt. Mindenki megijedt, és azonnal odafutott hozzá.
- Jól vagy kislány? -kérdezte a tanár.
- Igen, csak megmozdult a gerenda -fogta a fejét, miközben felült.
- Az kizárt -válaszolta Pállfay. - A gerenda olyan szilárdan áll, mint az iskola.
- Akkor mégis mivel magyarázza, hogy egy országos bajnok leesett róla?-néztem rá hitetlenkedve.
- Szerencsétlen, ennyi-hagyott ott minket egy vállrándítás után. Na, ez ám a tanár a javából!
- Valamelyik fiú kísérje fel az orvosiba -segítette fel a tanár Zoét, Balázs pedig jelentkezés nélkül ment.
- Te ugye nem fogsz erre az izére felmenni? -állt meg mellettem Marci.
- Ne engem félts, hanem a barátnődet -hagytam ott, majd folytattam a talajgyakorlatot a lányokkal.
Hamar átöltöztünk, aztán mehettünk is harmadik órára....még csak a harmadikra. Németen az igeidőkkel foglalkoztunk meg pár szóval. Egész órán, Tomi és Bálint felváltva kiáltották, hogy "Das Larifari", ami inkább hangzott "Lárifárinak", és azt hiszem azt jelenti, hogy nonszensz. Azt hiszem, ideje rágyúrnom egy kicsit a németre.
Kövesdinél Lola felelt, 4-est kapott, majd tovább mentünk két verselemzéssel. Zoé csak szótlanul ült mellettem tesi óta. Furcsa volt, nagyon furcsa. Szünetbe kimentünk az udvarra és leültünk a fiúkhoz a padra.
- Milyen óra lesz? -kérdezte a diétás müzlijét csámcsogva Dani.
- Rajz -vágtam rá.
- Juj, olyan jó lett a nyári élményes rajzom -vigyorgott Tomi, mint egy kisgyerek.
- Lerajzoltad, hogy otthon ülsz egy sötét szobában a gép előtt, és nyomod a Wowot, igaz?-trafált bele Marci.
- Majdnem, Bálint is ott volt -röhögött Tomi.
- Neked mi lett Flóra?-nézett rám Marci.
- Szerinted?-emeltem fel a papíromat, és mutattam meg neki a rajzomat, amin egy lány és egy srác volt, miközben táncoltak. 
- Ja, már értem -komorodott el a rajz láttán.
- Gondolj amit akarsz, de Ő az egyik legjobb táncos a csapatunkba -nevettem fel. Futólag rám pillantott, de a figyelmét ismét inkább a telefonjának szentelte. Ezután a beszélgetés átirányult arra, hogy ki, mit csinál délután, míg én úgy voltam vele, hogy hazamegyek tanulni németre.
Rajzon mindenki ötöst kapott, majd vázát kellett rajzolni. Törin én feleltem, még szerencse, hogy otthon megtanultam, így az első ötösömmel indulhattam haza.
- Most komolyan mi bajod van?-néztem a csendben kullogó Zoéra mellettünk.
- Semmi -nézte az amúgy nem érdekes, de neki elég érdekfeszítő, kavicsos utat.
- Szerelmi bánat biztos -vágta rá Lola.
- Nem nagy ügy, hogy leestél a gerendáról -kontrázott Linda, amikor rájött, mi baja van Zoénak.
- Nincs bajom, tényleg, csak mindegy -mondta, de inkább nem is faggattuk, majd el mondja, ha akarja.
Otthon csak Ádám volt, és éppen kókuszgolyót csinált, az egyetlen, amit tud a piáláson kívül. Valahogy nem volt gusztusom megkóstolni amit kotyvasztott, vagy éppen gyúrt, nem is tudtam eldönteni, hogy mégis mit akart azzal a botmixerrel, így inkább felmentem a szobámba. Ahogy magam elé pakoltam a tanulnivalókat, kidülledt a szemem.
- Szuper - morogtam, majd neki álltam megcsinálni a házimat.Vagyis, csináltam volna, ha az én egyetlen egy édes bátyám, nem tört volna rám.
- Kóstold már meg - vágta ki az ajtót kötényben, egy tállal a kezében, amiben felismerhetetlen massza volt.
- Kösz, de nem akarok meghalni -fordultam vissza a házimhoz, de ez a beteg állat az orrom alá dugta a tálat. Fintorogva nyúltam bele és kóstoltam meg. Az íze nem volt olyan rossz, mint a kinézete. Gondoltam megviccelem egy kicsit, és hirtelen a torkomhoz kaptam a kezem, és úgy tettem, mintha fulladásos roham tört volna rám. A akció sikeres lett, nagy szemekkel bámult rám, kénytelen voltam felnevetni.
- Rohadtul nem vagy vicces -morogta, amikor látta, hogy elröhögtem magamat.
- Csak nem egy újabb csajt akarsz lenyűgözni a híres kókuszgolyóddal?-vettem kezembe újra a ceruzámat.
- Nem, a szomszéd Irénke néninek betörtem a hátsó ablakát és tartozok neki -vágta rá. Felhúzott szemöldökkel néztem rá, elég feltűnő volt a reakciója. -Ha csaj is lenne, nem engedném a közeledbe. Az kéne még -vigyorgott, majd ott hagyott a szobában egyedül. Egy szemforgatás után ismét a leckéimnek szenteltem a figyelmemet.

***

Csütörtök. Mindig is utáltam a csütörtököket. Nem lehetne már inkább péntek?
Ezekkel a gondolatokkal gurultam le(!) az ágyamról, és másztam el négykézláb a fürdőszobáig. Ha tegnap fáradt voltam, akkor ma mi vagyok?
A fogkrémet majdnem az arcomra kentem, a szemceruzát pedig majdnem a számra. Ez rohadtul nem lesz az én napom.
Evés nélkül indultam neki a sulinak egyedül, gyalog, hátha az majd felébreszt. Csak rosszabb lett.
Úgy tűnt,  a srácok sincsenek formában, mert ugyan mindenki ugyanott állt, ahol szokott, de mégis vagy zenét hallgattak, vagy állva aludtak. Én inkább a kényelmes pozíciót választottam, és a terembe mentem, hogy csengetésig aludjak egy picit. Vagyis.. aludtam volna, ha Zoé nem érkezett volna meg nagy robajjal, ahogy általában.
- Valaki itt aludni szeretne -dünnyögtem a padon feküdve. De amikor meg se mukkant mellettem a szőke hajú lány, pislogva felnéztem rá. -Minden rendben?
- Nem, rohadtul semmi sincs rendben -tette karba a kezeit. Várakozóan néztem rá. -Leestem arról a rohadt gerendáról! Ez még egyszer sem fordult elő -túrt bele a hajába idegesen.
- Hé, figyelj. Ez nem gáz. Mindenkivel megesik. Sőt, ha ilyenek nem történnének, nem lennél erős. Nem tudod, hányszor estem el tánc közben, hányszor törtem el a kezemet, lábamat, hányszor vittek kórházba agyrázkódás miatt, hányszor akartam feladni. De sosem adtam fel, mert a tánc az életem. Neked pedig a szertorna. Egy bukás miatt nem hátrálhatsz meg.
- De akkor is, hogy meri hozzám vágni, hogy szerencsétlen vagyok? -hüledezett.
- Csak féltékeny, mert neki csak a tanári pálya jött be semmi más-legyintettem lemondóan.
- Jó, mindegy -rántott vállat, s elő vette a könyvét, majd Lola és Atis megérkezéséig szótlanul ült mellettem.
- Ez meg mi a..?-esett ki a számból egy zsemle darab a látvány miatt.
- Fogadás-válaszolta Lola unottan. Szóval felvázolom a helyzetet: Lola és Atis keze egy ugrókötéllel volt összekötve.
- És mit kap a nyertes?-kérdezte Linda összeráncolt szemöldökkel. Elég abszurd helyzet volt.
- Annak 2 hétig a vesztes állja a kajáját, bármi legyen is az -mondta nevetve Atis.
- Ezért fogok én nyerni -nézett rá szúrós tekintettel Lola.
Töri órán Zoé felelt, ötöst kapott, s ezután egy kicsit jobb lett a hangulata. Az egész nap úgy telt el, hogy Atis és Lola veszekedtek. Már herótom volt a folytonos civakodásuktól.
Viszont németen Hauzler engem nézett ki magának. Magabiztos mosollyal mentem ki felelni, hiszen előző este szinte csak erre tanultam. Az eredmény meg is látszott. Először a tanár négyest akart adni, de miután az osztály felháborodott, megkaptam az ötösömet. Vigyorogva, szinte pattogva mentem vissza a helyemre.
Szünetben, újabb fordulat jött. Atisnak WC-znie kellett.
- Pisilnem kell -óbégatott folyamatosan.
- Jó, de hozzám vagy kötve -mosolygott gonoszan Lola.
- De nem bírom -morogta a gatyáját markolászva.
Bár irodalmon és fizikán még kibírta, de kémia előtt megtörni látszott:
- Feladom -tépte le magáról a kötelet és kezdett el futni a mosdók irányába.
- Ez az - ujjongott Lola. - Mit kértek lányok a büféből?- kérdezte olyan hangosan, hogy még a WC-be igyekvő Atis is meghallotta, mire hátra fele bemutatott....a kémia tanárnak.
- Fiam, jöhetsz felelni -kiabált utána Ida.
- Dobok egy sárgát és rohanok tanárnő -intett Atis, majd eltűnt a mosdóban.
A tanárnő a szavát betartva, tényleg Őt feleltette, tegyük hozzá, hogy egyesre, aztán továbbmentünk az anyaggal. Infón szabad foglalkozás volt, mert a tanárnak dolgozatokat kellett javítania.
- Menjünk ma moziba -vetette fel Zoé.
- De holnapra sokat kell tanulni -utasítottam vissza száj húzogatva.
- Akkor a késő estire menjünk -nyüstölt folyamatosan.
- Én benne vagyok -jelentkezett Linda.
- Mi is megyünk -karolt át minket Tomi, majd a háta mögé bökött a fejével.
- Így legalább összeszokunk -helyeselt Bálint.
Hazaérve senki nem volt otthon, szóval felhívtam anyut, hogy moziba megyek. Persze, megkaptam, hogy ez ne menjen a tanulás rovására, blablabla. Még volt 2 órám, így bőven megtudtam tanulni. Azután lezuhanyoztam, hogy ne késő este, amikor hazaérek, akkor kelljen. Felvettem egy fekete csőnadrágot, hozzá illő fehér "fuck yeah" feliratú topot.
- Mehetünk? -rontott be Linda a lányokkal semmi kopogás nélkül. Szívroham level 1000.
- Igen, nyugodtan rontsatok be a házunkba, hisz úgyis lassan már itt laktok -ironizáltam hitetlenkedve.
- Jó, akkor megeszem a gyümölcstortátokat a hűtőből -mondta Zoé az ajtó felé indulva.
- Honnan tudod, hogy van olyanunk? -szóltam utána.
- Felfele jövet benéztem -vigyorgott, én meg csak kidülledt szemekkel néztem rá, és amikor látta, hogy egyáltalán nem foglalkoztat a tény, hogy kirámolja a hűtőnket, tényleg nyakig bemászott, és onnan evett. Miután Zoé jól lakott, AZ ÉN KAJÁMBÓL, elindultunk. A fiúk már a mozi előtt vártak és voltak olyan úriemberek, hogy megvették a jegyeket.
- Gentlemanek vagytok -fizette ki a nachost Zoé.
- Hogy bírsz ennyit enni? -nézett rá Lola fintorogva.
- Fejlődő szervezet vagyok - rántott egyet a vállán, majd becammogott a terembe.
Legfölülre, középre vették a srácok a jegyet, Zoé és Balázs egyből lefoglalták a két középső ülést. Mily hihetetlen.
3D-be néztük a G.I. Joe-t, persze ennek csak Zoé és a fiúk örültek, mi inkább mentünk volna mondjuk Selena Gomez új filmjére, vagy a Tökéletes Hangra, vagy inkább bármi másra, mint ez. A film felénél egyszer csak Lola bökdösni kezdett és a fejével Zoé és Balázs felé intett. A szemeim majd kiestek a helyéről, most vagy valami cucc volt a popcornomba, vagy ezek tényleg smároltak. Reméltem, hogy az utolsó.
- Te, mi is smárolunk? -hajolt elém Marci vigyorogva.
- Álmaidban -vágtam rá. De azért fejben eljátszadoztam a gondolattal, mi lett volna ha...
- Ott már meg volt -kacsintott, majd visszafordult a vászon felé, és tovább élvezte a filmet. De engem nyugtalanított ez az egész. Marci, amióta ismerem csak az őrületbe kerget. Hol a jó értelemben, hol rossz értelemben. Nem tudtam hova tenni a viselkedéseit, egyszerűen megőrjített. Megőrjített maga a srác. És valljuk be... ez azért a második héten elég hihetetlen. Vagy mégsem?