Harmadik fejezet

Szeptember 4, Szerda

zene

Másnap szerencsémre nem a bátyám keltett, hanem az ébresztő órám. Kimásztam az ágyból, próbáltam valami életkedvet csempészni magamba, de ez addig nem lehetséges, míg meg nem iszom a szokásos reggeli kávémat. Anyu ma éjszakás volt, ezért aludt, apu a gépnél ügyködött valamit, Ádám pedig pirítóst csinált magának.
- Nekem is csinálsz egyet?-ültem fel a pultra és angyalian néztem rá.
- Persze, most kelsz fel és már csicskáztatsz - háborgott, miközben a pirítóshoz való kellékeket szedte össze.
- Szépen kértelek - fontam össze a karomat durcásan.
- Azt se mondtad, hogy kérlek -vágott vissza.
- Jaj akkor ne csinálj, majd veszek valamit a suli büféjéből -mondtam és beleraktam a mosogatóba a bögrém.
Felvettem az előre kikészített ruhám, egy kis alap smink és amennyire tudtam, összedobtam a hajam.
- Apu ma is elviszel?-álltam meg mellette.
- Persze -csapta le a laptopját, olyan hirtelen, hogy Ádám duplán megijedt, mert a pirítós akkor dobta ki a kenyereket.
- Rossz a lelkiismereted -szóltam vissza az ajtóból, de már csak a dörmögését hallottam.
A sulinál megint ott álltak a többiek, mikor elmentem mellettük, mindenki köszönt, amin meg is lepődtem.Viszont, még mindig nem mentem oda, inkább beálltam a büfé előtti hatalmas sorba.Vettem egy sajtos rudat, meg Zoénak egy kólát, amit jól felráztam. Kölcsön kenyér visszajár. Az osztályban csak Lola volt bent és valamit a telefonján nyomkodott.
- Szia -ültem be mögé.
- Szia -fordult meg azonnal. -Alig aludtam 3 órát, egész este Jonas Brothers Live Chatet néztem -motyogta álmosan.
- Ki a kedvenced? -kérdeztem a sajtosomat nyammogva.
- Joe Jonas -vágta rá rögtön gondolkozás nélkül.
- Nekem, ha választani kell, Nick Jonas -mondtam egy nyelés közben.
- Nem gondoltam, hogy te is szereted őket, azt hittem ilyen rap zenét hallgatsz- babrált a telefonjával még mindig.
- Ez miből gondoltad? -kérdeztem értetlenül a számban a kajámmal. Elég érdekes látvány lehettem.
- Hát táncolsz, nem?-nézett fel összeráncolt szemöldökkel, mire elnevettem magam.
- Attól függetlenül, hogy táncolok, minden zenét meghallgatok -mosolyogtam rá.
Amikor Zoé megérkezett és meglátta a kólát az asztalon nagyon örült neki. Azonnal be is támadt, bár arra nem volt felkészülve, hogy a fele az arcán fog landolni.
- Ezt most mért kaptam?-nézett rám boci szemekkel, mire én mosolyogva megvontam a vállam.
Abban a pillanatban a maradék kóla, ami az üvegben volt Lola és az én arcomon kötött ki. Persze pont ekkor léptek be a többiek.Úgy néztek ránk, mint az ötévesekre, nos, ennyit az első benyomásról. Az óra közben azért párszor hátra pillantgattak felénk, meg akartak győződni arról, hogy egyrészt normálisak vagyunk-e, másrészt mikor követünk el újabb hülyeséget. Azt hiszem elkönyveltek minket az osztály bohócainak. Szuper.
Az a-s lányok már az öltözőben voltak, átöltözve. Ma sem erőltették meg magukat a köszönést illetően.Amint átöltöztünk, már mentünk is be a terembe, ahol már a tanár bent ült, épp a fiúkkal beszélgetett. Az Ő tanáruk, aki egyben a föci tanárunk is, még nem volt bent. Már a bemelegítést tartottuk,- amit a fiúk élvezettel néztek, no comment- amikor belépett Pállfay, és a fiúk számára elkezdődött a horror. Hah, kellett nekik késni múltkor.
Ezután siethettünk le a nyelvi laborba, mert német óra volt. Igazából senki sem tudta, hogy merre kellett menni, így késtünk is pár percet, amit Hauzler elnézett nekünk. Inkább csak ismerkedtünk a német nyelvvel, na meg maga a tanárral, szóval ez egy laza óra volt. Kövesdi tanárnőnek már tegnapról volt szerencséje megismerni az új 9.b-t, így ott már elkezdtünk venni egy novellát.
A szünetben lenéztünk az udvarra, ahol a fiúk már birtokba vettek két asztalt, amit össze is toltak és ott bandáztak.
- Odamegyek, jöttök velem?- kérdezte Linda, intve a fejével a fiúk felé. A három lánnyal egy darabig haboztunk, de Zoé hamar belement, így kifogásokat elutasítva, húzott maga után minket. Szerintem egy újabb beégésre vágyott, na mindegy. Mondjuk, a reggeli után már nem lehet rosszabb, vagy igen? A srácok igazából nem tulajdonítottak nagy jelentőséget annak, hogy odamentünk hozzájuk, egy biccentés, vagy egy mosoly után, tovább mesélték egymásnak a sztorijaikat. Néhány a-s gyerek mellé ültünk le, ami nekik látszólag nagyon tetszett. Sőt, ki is használta az egyik, a nevét még mindig nem tudtam, hiszen Zoé ahogy leült mellé, át is karolta. Persze, Zoé fülig vörösödött, próbálta lerázni magáról a fekete hajú srác kezeit, de az tovább csinálta. Ennyit a jó fej, udvarias srácokról. Várj, egyáltalán vannak olyan fiúk? Nem hiszem.
- Olivér, szerintem ne erőlködj, először döntsd el, hogy a csajokhoz vonzódsz, vagy a saját nemedhez. Mert azért nem tök mindegy -vágta a fejéhez Balázs zsebre tett kezekkel. A többi srác a beszólásra röhögni kezdett, és lepacsiztak Balázzsal, míg Olivér csak flegmán nézett rá, és inkább visszafordult a saját osztály felé. Na, jó, valljuk be, azért ez a beszólás elég jó volt.
Rajzon, Lantosné, kiadta azt, hogy le kellett rajzolni az egyik legemlékezetesebb nyári emlékünket. Izgatottan hajoltam a papír felé, mindig is imádtam rajzolni. Amikor kicsöngettek, és még nagy munkába voltunk, azt mondta, hogy otthon folytathatjuk, de jövő hétre hozzuk vissza osztályzásra.
Végül mára csak egy új tanárt kellett megismernünk. A töri tanár, Szász tanárnő semmi bevezetés nélkül, lediktálta nekünk az első anyagot. Végül is, valahol el kell kezdeni, nem?
Haza fele menet, a lányokkal beültünk egy cukrászdába, és ettünk egy-egy sütit. Közben megdumáltuk a ma történteket.
- Tudom, hogy még csak most ismertük meg egymást, meg minden, de ha mondok valamit, azt nem adjátok tovább senkinek?-kérdezte fülig vörösödve Zoé. Linda vadul rázta a fejét, jelezve, hogy egy árva kukkot sem fog szólni róla senkinek, Lola és én pedig csak rámosolyogtunk, miszerint nem mondjunk senkinek semmit. - Ma tök cuki volt Balázs - nyögte be.Vigyorogva néztünk össze a  három lánnyal. - Jó, ez gáz -vallotta be nevetve Zoé. Azt hiszem, ezzel a tettével Zoé bizonyította nekünk, hogy teljes mértékben megbízik bennünk. Ezután a téma átterelődött a szüneti incidensre, amire Zoé elvörösödve gondolt vissza.
Otthon, azt a kevés leckét megcsináltam, és elindultam a szokásos délutáni programomra, azaz táncra.